Utolsó napok

       És eljött ez az utolsó hét is...Próbáljuk felélni az ételkészleteinket, búcsúzkodni az utolsó együtt töltött pillanatokkal, és már tartós tejet vagy nagy wc papírt sem veszünk.

 Mögöttünk majdnem öt intenzív hónap, előttünk a hazatérés ismert, mégis egy csöppet idegen világa. Sokat változtunk ezek alatt a hónapok alatt, és úgy gondolom, majdnem olyan nehéz lesz újra otthon felvenni a fonalat, mint amikor megérkeztünk. Ha nem nehezebb...

      "Mesélj, milyen volt az erasmus?" - úgy gondolom ezt a kérdést nagyon sokszor fogjuk majd hallani az elkövetkezendő hetekben. Hiába mesélek majd, nem fogom tudni átadni azt, amit megtanultam önmagamról, másokról és erről az új életről, amit itt felépítettem. Valami, amit újból el kell majd engedni...

     Ne értsetek félre, már tucatszor elképzeltem a pillanatot, amikor Ferihegyen újra találkozom a családommal. Itt nincs már több dolgom, úgy érzem. Nem élnék itt több ideig.
Viszont becsomagolnám a legjobb barátaimat a kedvenc pillanatainkkal együtt, és mellékelném a fiatalság és önállóság erős érzését. Hihetetlen könnyű, mégis tanulságos életem volt itt.

    Szerencsére megérkezett az instant nyár az utolsó hetekben. Egy teljes hétig 26 fok volt mindennap árnyékban, a természet megbolondult kicsit. Egyik csütörtök este ellátogattunk Ruosnimeibe, ahol a nagy síksággal ellentétben egy sziklás öblöcske található, egy apró, fekete vizű tóval. Fél órányira van biciklivel a szállásunktól.

 

Ezek a fehér buborékok meg alvási lehetőségek. Ki lehet bérelni, persze aranyáron, egy-egy romantikus estére.

Sütött a nap, egy szál topban és rövidnadrágban feküdtünk a sziklákon, az erdő meg majdnem
felrobbant a madaraktól.
 Később megérkeztek a többiek is, és tábortüzet raktunk a sziklák tetején az erdőben összegyűjtött faágakból, majd pillecukrot sütögettünk.  Egyik oldalon ment le a nap este 10:30-kor, a másik oldalon a telihold mutatta meg magát.  Elképesztő varázsa van a finn erdőnek.
Hajnali fél egykor indultunk haza, és még mindig gyönyörű színekben pompázott az ég alja. És sehol a sötétség.

Egy másik délutánon meg ellátogattunk egy közeli tóhoz, ahol még februárban a jeges vízben mártóztunk meg a szauna után. Most meg a jó időre való tekintettel nem lehetett kihagyni a csobbanást. Így gyorsan bikinire vetkőztünk, és belevetettük magunkat, az amúgy nem is hideg, finn tóba. Varázslatos, ahogy fenyőfák veszik körbe a partot.

Nagyon-nagy szerencsénk volt, hogy meg tudtuk tapasztalni a híres finn természetet, még hazautazásunk előtt. 💓💗💙💚
Nem sokára találkozunk otthon!