Stockholm - a hajóút

Kedves Olvasók!

Szeretném megosztani Veletek stockholmi kalandjaimat!

Mielőtt megtapasztaltam volna a finnországi városok hangulatát, tudat alatt az a kép élt bennem, hogy itt is ugyanaz fogad majd, mint eddig minden nagyvárosban. A fővárosoknak megvannak a szép épületeik, a történelmük, a régebbi korok hangulata, az "óváros" rész.  Na, ez volt az, amit nem találtam meg nagyon Helsinkiben sem, és más finn városban sem. Persze, ez mutatja leginkább, hogy Finnország 101 éve nyerte el függetlenségét, nem nagyon volt idejük építgetni kifejezetten a történelmüket, főleg abban a szegénységben és nyomorban, amiben élt ez a nép a világháborúk alatt.  😁 Budapest és Pécs
 után kis csalódás volt ez számomra.

A kis finn városok és Helsinki modern hangulata után ki voltam éhezve a történelmiségre. Ez volt az, amit most megtaláltam Stockholmban, már az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam. 💓

Poriból busszal utaztam Turkuba, egy kikötővárosba, és ott töltöttem az estét Paulinánál, egy mexikói barátnőmnél, akit a lappföldi út alkalmával ismertem meg. Este elmentünk a közeli kollégiumba, ahol a többi erasmuszossal is találkoztunk és együtt iszogattunk, beszélgettünk. Csodák csodájára találkoztam egy magyar lánnyal, aki már  mesterét csinálja és ez a 3. Erasmusza. Először nem találtam a magyar szavakat, nehéz hirtelen átváltani a nyelveket.
 Aztán ellátogattunk egy szórakozóhelyre, ahol latin est volt, és rongyosra táncoltuk a cipőnket! Leszögeztem a buli előtt, hogy nem maradok sokáig, mert holnap korán megy a hajóm Turkuból Stockholmba, de természetesen ezt nem sikerült betartani. Így 2 óra alvással szálltam fel a hajóra. 😁

Összesen 11 óra hosszú az utazás Stockholmig, de a legtöbb ember félúton egy szigeten átszáll a visszafelé menő járatra. Mivel szombat volt, rengeteg család utazott, temérdek gyerek rohangált a fedélzeten, (amit én 2 óra alvással kicsit nehezen viseltem 😁) az összes étterem, ruhaboltok, tax free shop és a piano bar nyitva volt.

Általában hajó két végében szórakozóhelyek is találhatóak, kis színpaddal, fényekkel, napközben jazz élőzenével, bárral.  Kicsit úgy éreztem magam, mintha a Titanicon lennék. Szóval, az ember megtalálja a szórakozást ezeken a hajókon, de azért az egész napos utazás így is hosszú tudd lenni. Persze,  az étkezés árát a hajón  nem diák pénztárcához mérték, úgyhogy én csomagoltam magam kis szendvicseket az útra. :)

A kilátás gyönyörű a hajóról, egyszer a nyílt tengert látni az ablakokból, másszor sziklás szigetek mellett suhantunk el. A tenger nagy része jégtáblákkal tarkított volt, és a szárazföldön is még néhol volt hó.

A finneknél az a szokás, hogy amíg a gyerekek játszanak, élvezik a hajó utat, a szülők alaposan bevásárolnak alkoholból. Egy 24 dobozos sör pakkot majdnem 20 euróval olcsóbban lehet kapni a hajón, mint a boltokban és az egy literes vodkát is feleannyiért lehet megvenni. Ez azért nem kis különbség!

Természetesen van korlátozás a mennyiségre nézve, mennyit lehet bevinni az adott országba, de a pénztárosok nem nagyon foglalkoznak vele. Viszont óvatosnak kell lenni, mert a kijáratnál ellenőrizhetik a csomagokat.

Mivel ez napközbeni utazás volt, nem volt kötelező cabint foglalni, és így, hogy egyedül utaztam, elég borsos ára lett volna. A legolcsóbb cabint 4 személyre szól, így csoportos utazáshoz az ideális.

Este 8 körül megérkeztem, és vagy másfél órámba telt mire megtaláltam a hostelünket az óvárosban, Gamla Stan szigetén. Egy négy személyes, 2 emeletes ágyas koedukált szobában voltam, egy orosz, egy olasz és egy lengyel fiúval, akik az első pillanattól fogva nagyon kedvesek  és nyitottak voltak.

Tettem egy gyors sétát a környéken, és teljesen lenyűgözött a város. 💙

Következő bejegyzésemben többet olvashattok Stockholmról! Szép napot Mindenkinek!

A finn oktatásról - kedvenc kurzusom

Ezen a héten fejeződött be ez egyik kurzusom az egyetemen, és mivel nagy benyomást tett rám, meg szeretném veletek osztani ezt az élményemet is.

Amikor felvettem ezt a tárgyat nem is tudtam nagyon miről is fog szólni pontosan, hiszen nekünk nincsen ilyen otthon. Ez nem véletlen. Magyarország még csak növesztgeti szárnyát ebbe az irányba, kezdi elfogadni ennek a gondolkodásmódnak az alapját, így nem csoda, hogy az egyetemeken nem oktatják, mint tantárgyat.

Ha körül szeretnénk írni, miről is szól ez a kurzus, valahogy így hangzana; hogyan építhetjük be a fizioterápiába a mentális egészség megőrzését, hogyan segíthetünk mi, gyógytornászok ebben a folyamatban.

Azért is iratkoztam fel erre, mert ez egy valami új, és rendkívül gyakorlatias tárgy. Az osztályozás több részből tevődik össze, első része maga a csoportmunka, második egy írásbeli vizsga, harmadik a jelenlét és az aktivitás.  A csoportmunka 60%-t tesz ki, az írásbeli vizsga 40%-t, és az egyénileg lehet plusz pontokat szerezni a tanárnőnél. De mi nem is hívtuk tanárnőnek!
Alapból az angol miatt nem lehetett érezi a magázódást, de minden tanárt a keresztnevén szólítunk a SAMK-en, ami természetesen először nagyon furcsa volt.


A másik érdekesség, amit meg kell osztanom, hogy itt nincsenek kötött hetek, minden hét máshogy néz ki. Nem tudjuk, mi alapján, hogyan osztják így be, de volt olyan hetem, amikor egy vagy két nap voltak kurzusaim, volt olyan amikor minden nap. Általában két részre tagolják a tanrendet, délelőtt 9-től 12:15-ig van egy féle kurzus 2 x 1,5 órás turnusban kis szünettel. Majd ebédszünet, ez nagyon fontos, mindig bele van kalkulálva a napba! 💓 Délután pedig 13:15-től 16:30-ig.

Visszatérve az előző kurzusra, azt gondolom minden egyetemen kéne tanítani ezt, de ha csak az egészségügybe és az oktatásba kerülne be, már sokat fejlődhetnénk ezen a téren. Hiszen emberekkel dolgozunk, nem gépekkel!

Minden órát egy kezdetleges meditáció szerűséggel kezdtünk. 5 perc ülés csöndben, egy egyénileg választott testhelyzetben.  A termet nem padok töltötték meg, hanem jóga matracok, puffok, babzsákok, így ajánlott volt a kényelmes nadrág viselése.
Rengeteg olyan feladatot csináltunk, ami az érzelmek felismerésére, kimondására alapult. Például párokban egymásnak támasztott háttal ülni és beszélni az elmúlt 2 napról, mit éltünk meg érzelmi szinten, nem is olyan egyszerű. Milyen érzelem dolgozik benned ebben a pillanatban, és ezt melyik testrészedben érezed?  Használtunk body-awareness technikákat, művészetterápiát, különféle speciális társasjátékokat és még sorolhatnám, mert elképesztő mennyi mindent próbáltunk ki.

 Miden egyes gyakorlat után megbeszéltük a tapasztalatainkat, vagy kisebb csoportokban, vagy egy körbe ülve. Mindkettő tanárunk határtalan figyelmet szentelt nekünk, meghallgattak minket, hozzáfűzték gondolataikat a mondandónkhoz. Gondolkodásra sarkaltak minket, nem csak jegyzetelésre. Ugyan mondták a többiek, hogy kivételes ez az óra, még nekik is, de tanáraik mindig nagyon odafigyelnek arra, hogy kiépüljön a kölcsönös bizalom és tisztelet.


Alapvetően mindenki elfogadta azt, hogy mentális és érzelmi állapotunk nagy hatással van a testünkre.  Ezeket viszont nem letagadni kell, hanem megoldani. Ez az, amit még nehezen fogadtunk vagy fogadunk el itthon. De kezd a világ megváltozni, hiszen, már nem az elvakultan materialista gondolkodás az általános. Hiszem, hogy egyre több ember nyílik meg efelé, és a mi generációnk valami újat hoz majd!



Legyen gyönyörű hétvégétek!

Még több Lappföld

Kedves Olvasók!


Folytatom beszámolómat  a lappföldi kalandomról.

Összesen három éjszakát töltöttünk a szálláson, a többi mind az utazással telt. Az utolsó 2 napban kipróbáltuk, milyen is az igazi Lappföld-hangulat.

Az első teljes napunk egyik programja; sütögetés az erdőben.
Libasorban haladva, a nagy hó miatt, besétáltunk a közeli sípálya melletti kis erdőségbe. Egy faházikót találtunk ott, ami arra szolgált, hogy befogadja  a megfáradt túrázókat. Előzőleg mindenki bevásárolt különféle grillkolbászból, kenyérből és mustárból, és miután vezetőnk tüzet csiholt, és kellőképpen átmelegedtünk, megkezdtük az ebédünk elkészítését.

Varázslatos élmény volt ez. Miközben kint ugyan sütött a nap, de kemény mínuszokat élt meg az ember, ebben a kis faházikóban a világ minden tájáról érkezett diákok ülték körül a tüzet. Néha a legegyszerűbb dolgok esnek a legjobban az életben.  Mint például egy frissen sült kolbász kenyérrel, a tűz melege, egy jó társaság.

Mielőtt elindulunk volna vissza a  buszhoz, természetesen mindenki felkereste az illemhelyet. Na, ez is egy érdekes élmény volt, hiszen pottyantós, nem fűtött helységekről beszélünk. 😄 Ha lenne világbajnokság abból, ki a leggyorsabb, biztos vagyok abban, hogy megdöntöttük volna a rekordot!  El tudjátok képzelni, hogy a -20 -25 fokban mennyire jól esett kibújni mind a 3 aláöltözetből, plusz még a kantáros sídzsekiből. 😆

A következő programunk a Husky-farm látogatása volt. Már éppen kezdett sötétedni, mire odaértünk, és fáklyákkal világították meg az utat a szánokhoz. Lélegzetelállító a hó és a tűz kettőssége. 💓
A kutyák nagyon izgatottak voltak, csaholtak, ugattak, és mi hármasával szálltunk fel a szánokra és mentünk egy futamot a kutyákkal.

Általában 14 kutyus van befogva egy hosszú sorban a szán elé, és máig nem tudtam megfejteni, mi az a jel, ami megadja  az indulást, de hatalmas erővel tudják berántani a szánt. Akkora volt a hó, hogy
irányítani nem is nagyon kellett őket, hiszen egy járat volt  csak, amiben közlekedni lehetett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan tudják húzni a szánt. Csodálatos volt elsuhanni a hóval fedett fák mellett!
Mikor visszaérkeztünk, égett az arcom a hidegtől és a hótól, mert közben havazott is ráadásul.
Egy faházikóban várt minket a kandallón melegített forró szörp, így mindenki felolvadhatott a tűz mellett.

Este kipróbáltuk a jeges fürdőzést a szauna után!!! Mindig is bakancslistás helyen volt ez nálam. <3 Hogy milyen érzés volt?
 A szaunában jól felmelegedtünk, és nem messze onnan egy kis tóhoz kellett leszaladni. Mondanom sem kell, hogy átfagyott  talpunk mire odaértünk a tóhoz, amibe egy lépcsőn lehetett leereszkedni. A lépcső kapaszkodója is tiszta jég volt, meg ráadásul sötét is, úgy hogy az első alkalommal mindenki sikítozott meg kiabált az izgatottságtól, mert azt sem láttuk hova lépünk, olyan sötét volt a víz. 😆 Megfizethetetlen értékű felvételek készültek erről az eseményről.
 Visszafelé szaladva a szaunába dobáltuk egymást hóval, bedörzsöltük magunkat vele, és mire visszaértünk a melegbe, nem voltam benne biztos, hogy megvan még a lábfejem, annyira nem éreztem belőle semmit. Nincs jobb érzés, mint utána visszaülni a forró szaunába.

Másnap elmentünk egy síközpontba, ahol mindenki választhatta azt a foglalatosságot, ami neki éppen megfelelt. Én természetesen ki nem hagytam volna a síelést, és nagyon is jól döntöttem. Gyönyörűen sütött a nap, hétvége volt, de alig volt valaki a pályákon, és a hó is tökéletes volt! <3

Az utolsó estét együtt töltöttük a party-faházban, mindenki ott volt és együtt iszogattunk, játszottunk. Végül oda jutottunk, hogy valaki berakta a csodálatos, és sosem múló Gangnam style című számot és egyik koreai barátunk előadta nekünk, mi meg a padokon és az asztalon táncoltunk. Na, erről is remek videók születtek! 😆😅

Hajnali 3 körül az egyik  lány megtanított nekünk egy görög táncot, és együtt táncoltunk; egy görög, egy török, meg én. Utána a török lánnyal hajnali 6-ig a két nyelv közötti hasonlóságokat taglaltuk.
Csak egy tipikus Erasmus este! <3

Összességében nagy élmény volt Lappföld, nagyon hálás vagyok, hogy megélhettem, de azt kell hogy mondjam, hogy  a társaság nélkül, nem lett
 volna az igazi.

Szinte mindegy hol vagy, ha a megfelelő emberekkel lehetsz.  Legyetek nyitottak másokra ti is! Nem véletlenül vagytok egy helyen, egy időben! 💓

Lappföld - szauna és sarki fény vadászat

A beszámolómat az első esténkkel kezdeném, amit a szállásunkon töltöttünk.
Ylläsban, tipikus finn faházacskákban laktunk a havas erdő közepén. Már megszokhattam volna, hogy az elvárásaimat a finnek mindig túlteljesítik. Számomra a faház kifejezésben ott van, hogy izgalmas, természetközeli, de mégis hiányzik belőle az otthon kényelme. Na, ez az, amiben pozitívan csalódtam, hiszen mindenünk megvolt erre a pár napra. Tökéletesen működő fűtés, felszerelt modern konyha, TV.

 (Egyedül a wc-t nem működött mindig, mert befagyott a vezetékekben a víz. 😁😅)

  Minden finn ember számára  az egyik álom az, hogy rendelkezzen egy ilyen kis faházzal, valahol a természetben, messze az emberektől vagy a városoktól. Habár kimondhatjuk, hogy Finnország  sem emberekben,  sem városokban   nem nevezhető gazdag országnak,  mégis  az itt élő emberek szeretnek elbújni egy-egy hétvégére a családdal.  Megértem...

Mi az, ami nem hiányozhat egy lappföldi estéből? A szauna!
 Persze, mindenki fel akart melegedni kicsit, így dugig volt a szauna egész este. Legjobb hely a szocializálódásra. Hiszen, ha valaki ki akar menni, mert már felforrt az agyvize, legalább 20 emberen kell átmásznia egyszerre, így gyorsan közel kerülhetünk egymáshoz. 😃 Néha túl közel is...

 Sokat nevettünk, fejtegettük a különböző nemzetiségű, de mégis egy spanyol nyelvet beszélők kiejtési különbségeit, egy japán fiú kedvéért elénekeltük a Naruto főcímdalát, tőlem meg megkérdezték, hogy ha Magyarországról jöttem, akkor németül beszélek-e.
  Szóval, csak a szokásos Erasmus hangulat.

A szauna szeánszunk után mindenki meglátogatta a party-házat, ami legnagyobb faház volt, nagy közös helyiséggel, kandallóval.
Amennyire a pénztárcánk engedte bevásároltunk sörökből és egyéb finomságokból, és hajnalig kártyáztunk, beszélgettünk. Természetesen türelmetlenül vártuk Aurorát, a sarki fényt, hogy meglátogasson minket! Többen is letöltötték az applikációt, ami mutatja, hogy mikor tudjuk levadászni.
Óránként elkiáltotta magát valaki, hogy AURORAAA!  A zene rögtön elhallgatott, a kártyák kirepültek a kezekből, mindenki rohant a kabátjához, cipőt húzott, kesztyű, sapka, sál.... Nem könnyű elkapni így a sarki fényt, hogy minden öltözés, vetkőzés átlagban 5 percig tart. 😆

Kivonultunk az erdő közepébe, de sajnos, ezen az estén nem volt szerencsénk. Túl felhős volt az ég és Aurora szégyenlős volt.
Viszont azt kell, hogy mondjam, kevés hátborzongatóbb dolog van, mint a teljesen elhagyatott lappföldi erdő éjszaka. Tökéletes csend.... Nem mozdul semmi....  Ez a csend egyszerre megnyugtató és fenyegető. Azt üzeni, hogy ha itt maradsz magadra a hóban, nem biztos, hogy másnap is beülhetsz a szaunába. Érezni lehet az anyatermészet erejét. A fekete fákon látni a fehér hó derengését, ami még kísértetiesebb hangulatot kölcsönöz az erdőknek.

Fél óra múlva, csalódottan visszabandukoltunk a házacskákba, és folytattuk a kártyapartit, majd 3 körül elment mindenki aludni.

A történet folytatódik a következő bejegyzésben!  😇

A lappföldi kaland kezdete - Mikulásfalva

Biztos mindenkinek megvannak  a képek a fejében, hogy is nézhet ki Lappföld. Tényleg ott lakik-e a Mikulás? Mekkora a hó? Mennyire van hideg? És a sarki fény? 

Szerencsére a legtöbb kérdésre már tudom is a választ, hiszen lehetőségem adódott meglátogatni egy diák utazási irodán keresztül Lappföldet!

Az itteni erazmuszos csoportunkból én voltam az egyetlen, aki belevágott ebbe a kalandba. Először kicsit szomorú voltam, hogy nem jön senki se velem, de aztán rájöttem mekkora lehetőséget rejt magában ez  a helyzet. Hiszen nem vagyok senkihez sem kötve, ismerkedhetek akárkivel, mehetek akármerre. Ha tehetitek mindenképpen próbáljatok ki, hogy "solo" utasként indultok, és egy nagy csokor ismerőssel és baráttal fogtok hazatérni. Velem is ez történt! 💓

Tamperéből indult a buszunk este 11 után. Gondoltam, megnézem magamnak ezt a várost is, így egy délutáni busszal átutaztam. Szerencsére nem én voltam ez egyetlen "egyedülutazó", így miután kicsit sétálgattam a belvárosban, csatlakoztam egy kis csoporthoz. Na, ez a csatlakozás nem volt olyan egyszerű, mivel a telefonom nem viselte nagyon jól a hideget, hiába volt feltöltve, teljesen feladta az életet. Egy idegen városban, térkép és internet nélkül csak egy dolgot tehet az ember. Kérdezősködik. 

Egy szimpatikus lányt szólítottam  meg az egyik buszmegállóban, hogy egy kávézót keresek, viszont a nevére nem emlékszem, valamilyen bonyolult finn kifejezés volt. (bár mondjuk melyik finn kifejezés nem bonyolult?!). 

Nézett rám nagy szemekkel, hogy rendben, de akkor, hogy találjuk meg. Emlékeztem, hogy a térképen egy templom is volt mellette. "Ez a város tele van templomokkal."- mondta a lány. Megjelent előttem a kép, hogy a busz indulásáig még legalább 6 órám van, mi a jó eget fogok én csinálni társaság nélkül? Aztán szerencsére a Google volt olyan okos, hogy rá lehet keresni  szimplán csak a kávézókra is, így egy röpke 20 perces memóriajáték után ráböktem az egyik névre, hogy ez az!   😁

 Egy nagyon hangulatos kávéházban találkoztunk. Már az első pillanattól fogva mindenki érdeklődött, kérdezősködött. És nem utolsó sorban mosolygott! 😄

2 mexikói, 1 spanyol és 1 francia lánnyal töltöttem a következő órákat, és mikor bezárt a kávézó, a híres-neves Hesburgerbe (Finnország gyorsétteremlánca) helyeztük át székhelyünket. 

11-kor megérkeztünk a pályaudvarra, onnan indultunk a buszunk. Egész éjszaka utaztunk, óránként egy-egy újabb pózt keresve az alváshoz, de így is úgy is elzsibbadtak a lábak. Végül reggel 9-10 körül megérkeztünk egy vadasparkba, valahol Lappföld környékén. Mindenki nagy lendülettel nekiindult, hogy, na, akkor most minden állatot jól  megnézünk. De az állatok nem hülyék. Nem hibáztatom őket, hogy a szakadó hóban nem jöttek ki a házacskáikból. 

A nagyon sikeres állatkerti élmény után folytattuk utunkat Rovaniemi felé. Elképesztő  volt még a buszról is az elsuhanó fehér fák látványa, a zuhogó hó! Minden, de minden fehér volt körülöttünk, mintha megporcukrozták volna az egész világot. 

Mikulásfalvában töltöttünk pár órát. Megnéztük a rénszarvasokat, ahogy húzzák a szánokat, a Mikulás irodájába is bekukkantottunk, sőt még beszéltünk is Vele. Nem tudom megfogalmazni miért, de egy kicsit izgultam sorban állás közben.  A többiekkel azon gondolkoztunk, milyen lehet egy állásinterjú a Mikulás posztért itt, Lappföldön. Milyen kérdéseket tesznek fel, kell- e egy bizonyos szakáll hosszúságot produkálni, vagy a hang az, ami számít? Milyen volt a Mikulás élete mielőtt ő lett a Mikulás? Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak...Esetleg, ha valaki tudja, írja meg nekem, köszönöm! 

Mindenkinek bemutatkozott és megkérdezte honnan jöttünk. Meséltünk neki az Erasmuszról, és nagyon tetszett neki. Azt kell, hogy mondjam, nagyon kedves ez a Mikulás! Megkérdeztem megsimogathatjuk-e a szakállát, mert azért, ezt nem lehet kihagyni. Ki kell ábrándítsalak Titeket, a szakáll nem igazi. Vagy csak annyi ember fogdosta már végig, hogy összeállt egy csomóba, nem tudom . 😁😊 

Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy nálunk van egy kivételes nap a számára, amikor minden gyerek őt várja december elején. Nevetett egyet azzal a tipikus "HOHOHO" hanggal, és bólogatott, hogy bizony tudja, és neki ez nagyon kapóra is jön, hiszen nem kell minden országot egyszerre meglátogatnia karácsonykor.

 Hiába nőttünk fel,  még így is mosolyogva léptünk ki a Mikulás kunyhójából. 😊

A finnek és a halak

Ééééééés érkezik a halak és finnek következő epizódja!

Hol is hagytuk abba?

MUIKKU  -  törpe maréna - fried vendace

Saimaa térségnek népszerű eledele, az olajban kisütött vagy füstölt  törpe maréna. Előszeretettel készítik el levesként a tengerparton fürdőzők számára, krumplival, vajjal, fűszerekkel gazdagítva.
(Ez az étel a RANTANKALA névre hallgat.)

A MUIKKU  ikrája is népszerű
különlegesség a térségben.

Abból is láthatjuk, milyen nagy szerepe van ennek a halnak az itteni kultúrában, hiszen ha valaki fotót készít, mindenkinek azt kell mondani, hogy MUIKKU.  Mint nálunk a vízibicikli, például. Azt viszont nem tudom, hogy húzódik majd mindenkinek mosolyra a szája, hiszen ez a szó U-ra végződik. 😁

 Próbáljátok csak ki!


Másik változata ennek az ételnek, a Satakunta megyére jellemző, NAHKIAINEN, magyarul orsóhal, vagy folyami ingola.

Ezt a fajta halat Finnországban a partmenti vizekben, folyókban halásszák. Idénye augusztus közepétől novemberig tart.

Elkészítése: Először megtisztítják a halakat, majd hideg vízzel leöblítik, és faszénen megsütik vagy füstölik.  Ecettel tartósítják általában, de legfinomabb a frissen elkészült csemege.

A halételek előtt gondoljunk az első fogásra is, a levesre.


Finn Borsóleves - HERNEKEITTO

Még nem volt szerencsém kipróbálni a borsólevesnek ezt a finn változatát, de azt tudom, hogy nagyon kedvelt és hagyományos ételnek számít. Konzervként lehet megtalálni a polcokon, vagy szárított zöldborsóból  készíthetjük el, de ez a fajta, nem egyezik a Magyarországon ismert zöldborsóval.

Nagyon elterjedt, és máig fenntartott tradíció, hogy csütörtökönként szolgálják fel a borsólevest az iskolák étkezdéjében, munkahelyen, vagy otthon. Ez a hagyomány egyrészt kapcsolódik a keresztény valláshoz (húshagyó péntek előtti tápláló töltet), másrészt a II. világháborúban ez volt az egyik étel, amihez könnyen hozzá lehetett jutni, hiszen olcsó, tápláló, egyszerű elkészíteni.

A borsóleves után mindig sütőben sült palacsinta a második fogás lekvárral vagy tejszínjabbal ízesítve. 

Ezen a héten Lapföldön, Ylläs környékén tartózkodom, így a hétvégi bejegyzést kicsit később fogom bepótolni. Addig is jó sütögetést otthon!😉❤