A beszámolómat az első esténkkel kezdeném, amit a szállásunkon töltöttünk.
Ylläsban, tipikus finn faházacskákban laktunk a havas erdő közepén. Már megszokhattam volna, hogy az elvárásaimat a finnek mindig túlteljesítik. Számomra a faház kifejezésben ott van, hogy izgalmas, természetközeli, de mégis hiányzik belőle az otthon kényelme. Na, ez az, amiben pozitívan csalódtam, hiszen mindenünk megvolt erre a pár napra. Tökéletesen működő fűtés, felszerelt modern konyha, TV.
Minden finn ember számára az egyik álom az, hogy rendelkezzen egy ilyen kis faházzal, valahol a természetben, messze az emberektől vagy a városoktól. Habár kimondhatjuk, hogy Finnország sem emberekben, sem városokban nem nevezhető gazdag országnak, mégis az itt élő emberek szeretnek elbújni egy-egy hétvégére a családdal. Megértem...
Mi az, ami nem hiányozhat egy lappföldi estéből? A szauna!
Persze, mindenki fel akart melegedni kicsit, így dugig volt a szauna egész este. Legjobb hely a szocializálódásra. Hiszen, ha valaki ki akar menni, mert már felforrt az agyvize, legalább 20 emberen kell átmásznia egyszerre, így gyorsan közel kerülhetünk egymáshoz. 😃 Néha túl közel is...
Sokat nevettünk, fejtegettük a különböző nemzetiségű, de mégis egy spanyol nyelvet beszélők kiejtési különbségeit, egy japán fiú kedvéért elénekeltük a Naruto főcímdalát, tőlem meg megkérdezték, hogy ha Magyarországról jöttem, akkor németül beszélek-e.
Szóval, csak a szokásos Erasmus hangulat.
A szauna szeánszunk után mindenki meglátogatta a party-házat, ami legnagyobb faház volt, nagy közös helyiséggel, kandallóval.Amennyire a pénztárcánk engedte bevásároltunk sörökből és egyéb finomságokból, és hajnalig kártyáztunk, beszélgettünk. Természetesen türelmetlenül vártuk Aurorát, a sarki fényt, hogy meglátogasson minket! Többen is letöltötték az applikációt, ami mutatja, hogy mikor tudjuk levadászni.
Óránként elkiáltotta magát valaki, hogy AURORAAA! A zene rögtön elhallgatott, a kártyák kirepültek a kezekből, mindenki rohant a kabátjához, cipőt húzott, kesztyű, sapka, sál.... Nem könnyű elkapni így a sarki fényt, hogy minden öltözés, vetkőzés átlagban 5 percig tart. 😆
Kivonultunk az erdő közepébe, de sajnos, ezen az estén nem volt szerencsénk. Túl felhős volt az ég és Aurora szégyenlős volt.
Viszont azt kell, hogy mondjam, kevés hátborzongatóbb dolog van, mint a teljesen elhagyatott lappföldi erdő éjszaka. Tökéletes csend.... Nem mozdul semmi.... Ez a csend egyszerre megnyugtató és fenyegető. Azt üzeni, hogy ha itt maradsz magadra a hóban, nem biztos, hogy másnap is beülhetsz a szaunába. Érezni lehet az anyatermészet erejét. A fekete fákon látni a fehér hó derengését, ami még kísértetiesebb hangulatot kölcsönöz az erdőknek.
Fél óra múlva, csalódottan visszabandukoltunk a házacskákba, és folytattuk a kártyapartit, majd 3 körül elment mindenki aludni.
A történet folytatódik a következő bejegyzésben! 😇
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése