Az út

Az Egészségtudományi Kar gyógytornász hallgatói kettő finnországi egyetem közül választhatnak. Ez egyik Pori városában, a másik Lahtiban található. Helsinkiben és Tamperében találhatók azok a repülőterek, ahova direkt járat megy Budapestről, onnan vonattal, busszal lehet folytatni az utat.   Így, ha az ember rászán egy kis időt és pénzt, rögtön már odafele úton meglátogathatja ezeket a helyeket. 

Viktorral, a párommal, mi is így terveztük. 😊

 Az indulás előtti napok a búcsúzkodásról szóltak, illetve a karácsonyról is persze. :)  Mindenki lelkesítő beszédeket tartott arról, milyen jó is lesz az Erasmus, hogy használjam ki a lehetőségeket, utazzak minél többet.  És igazuk van, hiszen mikor máskor lehet az embernek ilyen élménye, ha nem az egyetemi évek alatt? Később majd jön a munka, onnan nem lehet egykönnyen elszakadni. Kérdezték, hogy izgulok-e? 

Nem, nem izgultam, hiszen annyira felfoghatatlan volt még a gondolat, hogy most a családommal együtt karácsonyozom békességben, másnap meg már egy repülőgépen fogok ülni, ami elvisz egy ismeretlen országba, ráadásul majdnem fél évre. 

December 27-én este 8 órakor szállt fel a gépünk Ferihegyről. Kettő 20 kilós bőröndöt csekkoltam be a repülőre. Őszintén el kell mondanom, hogy az utazás legnagyobb kihívása a csomagolás volt. Anyukám rengeteget segített, hiszen mestere a csomagolásnak. De még így is nagy kihívás, hiszen olyan sok mindent vinne magával az ember 5 hónapra, de a végén egy csomót ki kell szelektáni.  Búcsút  kell mondani a 15. meleg pulcsinak, elmagyarázni az itthon maradó zokniknak, hogy nem örökre megyek el, és végül, de nem utolsó sorban lélekben búcsúzni a családtól is. 

 Nálunk, otthon nem volt normális mérleg, amivel le tudtam volna ellenőrizni a súlyt, így csak reménykedni tudtam, hogy még beleférek a keretbe. :D 

Indulás előtt 2 órával már ott voltunk a reptéren, pakolgattuk össze-vissza a ruhákat, meg az egy üveg pálinkát, ami nélkül nem hagyhattam itt a magyar hazát. Végül kiegyenlítettük a súlyokat, és mikor rátették a mérlegre a bőröndjeimet a becsekkolásnál, majdnem ott helyben örömtáncot jártam. Mindkettő bőrönd 19,9 kilogrammot mutatott!  

A repülő út izgalmas volt, laza 2,5 óra körülbelül. Helsinkiben a repülőtéren a tipikus finn viselkedésről szóló képregények vártak minket. Csak, hogy tisztában legyünk azzal, nem azért nem ülnek mellénk a villamoson, mert büdösek vagyunk, hanem mert a finnek számára ez  nem komfortos. 😆

Pár napja már itt vagyunk Helsinkiben, amiről a következő bejegyzésemben olvashattok majd. 

Az előkészületek rengetegében

Mint minden, ez a kaland is az előkészületekkel kezdődik.

Tény, hogy nem vagyok fázós alkat, de az észak az észak, a nagy mínuszok sem lesznek melegebbek, bármennyire is kérem őket, így már jó előre tervezgettem a nagy bevásárlást. 

A legmagasabb hőmérsékleti érték, melyet Finnországban mértek 37,2 °C, a  legalacsonyabb  –51,5 °C volt, Kittilä településen. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, nem Észak-Finnországba készülök és nem igluban fogok lakni (bár páran már ezt is megkédezték tőlem), ❆ mégis kemény dióra találtam, mikor nekikezdtem a bevásárlásnak.

 Az itthoni boltok nincsenek annyira felkészülve ilyen mértékű hidegre, így azon kaptam magam, hogy bármikor, ha bevásárlóközpont közelébe kerültem, ráállt a szemem a szörmékre, bélelt bakancsokra. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy XXI. századi vadász a kárcsonyi tömegben. 

Persze, nem csak a ruházatról szól minden. Repülőjegyemet már akkor megvettem, amikor itthon még csak kezdődött a nyári balatoni szezon, és mindenki szívét napfény járta át újra. Google keresőm már kívülről fújja, hogy Finnországba, Poriba megyek. Ha 500szor nem kerestem rá az egyetem honlapjára, akkor egyszer sem. Szerencsére nagyon segítőkészek a kinti koordinátorok, ha kérdésem volt mindig készségesen válszoltak. Néha ugyan befagyott a beszélgetés, de ezt betudtam annak, hogy mégiscsak egy északi országról van szó. 😅


Fontosnak tartom még körbejárni azt a témát, hogy a finneknél nincs vizsgaidőszak. Szerintem minden egyetemistának megdobban a szíve, mikor meghallja ezt a mondatot. 💓 Először számomra is roppant szimpatikus volt a tény, hogy a tárgyak nem mind a 14 héten keresztül tartanak, hanem van ami 1 hónapot ölel fel, van ami 4 hónapig is tarthat. Így nem egyszerre szakad rá szegény egyetemistára az összes létező tudomány. 

Nagyon megörültem ennek, kezdetben.... Aztán rájöttem, hogy ez számomra azt jelenti, hogy az itteni vizsgaidőszakom 1 teljes hónappal rövidebb lesz. Így esett, hogy erasmuszos társaimmal együtt 2 hétbe szorítottuk az összes vizsgánkat, illetve nagyjából mindenre 1 lehetőségünk maradt, legyen az anatómia, vagy egészségügyi jog. 📚😫 Sosem felejtem el, amikor napokra beköltöztünk a Tudásközpontba.
 Tanáraink szerencsére rugalmasak voltak ezen a téren, így decemberi vizsgaidőpontot mind tudtunk szerezni. 

Túl vagyok már a papírmunkán, összeállítottam nagyjából milyen tárgyakat szeretnék tanulni az egyetemen, már csak 2 vizsgám maradt, lassan utalják is az ösztöndíjat. 🤑💰 


Szóval már csak egy karácsony és kezdődik a várva várt kaland! 

Tartsatok velem Ti is! 😊😇

Kezdetek

Üdvözlök Mindenkit! 😊

Remélem bekapcsoltátok a biztonsági övet vagy  előkészítettétek a sajtos pop-cornt, hiszen a mai nappal, ennek a blognak a keretében, elindulnak az élménybeszámolóim.

Hogy milyen élményről is beszélek majd? A címből könnyen kitalálhattátok, hogy Erasmus + tanulmányi mobilitáson veszek részt 2019 januárjától május végéig Finnországban, Poriban.

Szeretném megosztani veletek azt, mit éltem meg, mit fogok megélni, mind a rosszat, mind a jót. Szeretném, ha megismernétek ezt a gyönyörű országot, a lehetőségeket, az igazi finn életérzést, és persze,  az Eramust, ami mindezt lehetővé teszi. 💓

Nemsokára jelentkezem a következő bejegyzéssel! 

Szép napot továbbra is! 

Majer Míra