Az Egészségtudományi Kar gyógytornász hallgatói kettő finnországi egyetem közül választhatnak. Ez egyik Pori városában, a másik Lahtiban található. Helsinkiben és Tamperében találhatók azok a repülőterek, ahova direkt járat megy Budapestről, onnan vonattal, busszal lehet folytatni az utat. Így, ha az ember rászán egy kis időt és pénzt, rögtön már odafele úton meglátogathatja ezeket a helyeket.
Viktorral, a párommal, mi is így terveztük. 😊
Az indulás előtti napok a búcsúzkodásról szóltak, illetve a karácsonyról is persze. :) Mindenki lelkesítő beszédeket tartott arról, milyen jó is lesz az Erasmus, hogy használjam ki a lehetőségeket, utazzak minél többet. És igazuk van, hiszen mikor máskor lehet az embernek ilyen élménye, ha nem az egyetemi évek alatt? Később majd jön a munka, onnan nem lehet egykönnyen elszakadni. Kérdezték, hogy izgulok-e?
Nem, nem izgultam, hiszen annyira felfoghatatlan volt még a gondolat, hogy most a családommal együtt karácsonyozom békességben, másnap meg már egy repülőgépen fogok ülni, ami elvisz egy ismeretlen országba, ráadásul majdnem fél évre.
December 27-én este 8 órakor szállt fel a gépünk Ferihegyről. Kettő 20 kilós bőröndöt csekkoltam be a repülőre. Őszintén el kell mondanom, hogy az utazás legnagyobb kihívása a csomagolás volt. Anyukám rengeteget segített, hiszen mestere a csomagolásnak. De még így is nagy kihívás, hiszen olyan sok mindent vinne magával az ember 5 hónapra, de a végén egy csomót ki kell szelektáni. Búcsút kell mondani a 15. meleg pulcsinak, elmagyarázni az itthon maradó zokniknak, hogy nem örökre megyek el, és végül, de nem utolsó sorban lélekben búcsúzni a családtól is.
Nálunk, otthon nem volt normális mérleg, amivel le tudtam volna ellenőrizni a súlyt, így csak reménykedni tudtam, hogy még beleférek a keretbe. :D
Indulás előtt 2 órával már ott voltunk a reptéren, pakolgattuk össze-vissza a ruhákat, meg az egy üveg pálinkát, ami nélkül nem hagyhattam itt a magyar hazát. Végül kiegyenlítettük a súlyokat, és mikor rátették a mérlegre a bőröndjeimet a becsekkolásnál, majdnem ott helyben örömtáncot jártam. Mindkettő bőrönd 19,9 kilogrammot mutatott!
A repülő út izgalmas volt, laza 2,5 óra körülbelül. Helsinkiben a repülőtéren a tipikus finn viselkedésről szóló képregények vártak minket. Csak, hogy tisztában legyünk azzal, nem azért nem ülnek mellénk a villamoson, mert büdösek vagyunk, hanem mert a finnek számára ez nem komfortos. 😆
Pár napja már itt vagyunk Helsinkiben, amiről a következő bejegyzésemben olvashattok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése