Utolsó napok

       És eljött ez az utolsó hét is...Próbáljuk felélni az ételkészleteinket, búcsúzkodni az utolsó együtt töltött pillanatokkal, és már tartós tejet vagy nagy wc papírt sem veszünk.

 Mögöttünk majdnem öt intenzív hónap, előttünk a hazatérés ismert, mégis egy csöppet idegen világa. Sokat változtunk ezek alatt a hónapok alatt, és úgy gondolom, majdnem olyan nehéz lesz újra otthon felvenni a fonalat, mint amikor megérkeztünk. Ha nem nehezebb...

      "Mesélj, milyen volt az erasmus?" - úgy gondolom ezt a kérdést nagyon sokszor fogjuk majd hallani az elkövetkezendő hetekben. Hiába mesélek majd, nem fogom tudni átadni azt, amit megtanultam önmagamról, másokról és erről az új életről, amit itt felépítettem. Valami, amit újból el kell majd engedni...

     Ne értsetek félre, már tucatszor elképzeltem a pillanatot, amikor Ferihegyen újra találkozom a családommal. Itt nincs már több dolgom, úgy érzem. Nem élnék itt több ideig.
Viszont becsomagolnám a legjobb barátaimat a kedvenc pillanatainkkal együtt, és mellékelném a fiatalság és önállóság erős érzését. Hihetetlen könnyű, mégis tanulságos életem volt itt.

    Szerencsére megérkezett az instant nyár az utolsó hetekben. Egy teljes hétig 26 fok volt mindennap árnyékban, a természet megbolondult kicsit. Egyik csütörtök este ellátogattunk Ruosnimeibe, ahol a nagy síksággal ellentétben egy sziklás öblöcske található, egy apró, fekete vizű tóval. Fél órányira van biciklivel a szállásunktól.

 

Ezek a fehér buborékok meg alvási lehetőségek. Ki lehet bérelni, persze aranyáron, egy-egy romantikus estére.

Sütött a nap, egy szál topban és rövidnadrágban feküdtünk a sziklákon, az erdő meg majdnem
felrobbant a madaraktól.
 Később megérkeztek a többiek is, és tábortüzet raktunk a sziklák tetején az erdőben összegyűjtött faágakból, majd pillecukrot sütögettünk.  Egyik oldalon ment le a nap este 10:30-kor, a másik oldalon a telihold mutatta meg magát.  Elképesztő varázsa van a finn erdőnek.
Hajnali fél egykor indultunk haza, és még mindig gyönyörű színekben pompázott az ég alja. És sehol a sötétség.

Egy másik délutánon meg ellátogattunk egy közeli tóhoz, ahol még februárban a jeges vízben mártóztunk meg a szauna után. Most meg a jó időre való tekintettel nem lehetett kihagyni a csobbanást. Így gyorsan bikinire vetkőztünk, és belevetettük magunkat, az amúgy nem is hideg, finn tóba. Varázslatos, ahogy fenyőfák veszik körbe a partot.

Nagyon-nagy szerencsénk volt, hogy meg tudtuk tapasztalni a híres finn természetet, még hazautazásunk előtt. 💓💗💙💚
Nem sokára találkozunk otthon!

Vappu, avagy a finn május elseje

Nem is olyan régen volt az a május elseje. Azon kívül, hogy  munkaszüneti nap, és a munka ünnepeként tartják számon, esetleg egy-két majálist tartunk ország szerte, mit is jelent igazán ez a nap? Honnan is származik ez az ünnep, mit jelképez pontosan?


"Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés”(Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel." 
Hmm... ez a szlogen eddig nekem mást jelentett.

A munkások követeléseik érvényre hozatala érdekében több sztrájkot is tartottak, de a mozgalom hamar kifulladt. 

"Egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások.
 Akciójuk sikerrel zárult, ez nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését. "

Majd később a nemzeti szocialista és munkásmozgalmak hatalma alatt nemzeti ünneppé nőttek ki magát ez a nap. 

A munka ünnepe a világ országaiban

  Május 1. a munka ünnepe

  Május 1-jén mást ünnepelnek

  Május 1. nem ünnep, de a munka ünnepét más napon ünneplik

  Május 1. nem ünnep és más napon sem ünneplik a munka ünnepét

Viszont sok országban nem munka ünnepeként tartják számon ezt a napot. Ezen a térképen láthatjátok, milyen beosztásban szerepelnek az adott országok. 


Igen, jól látszik, hogy Finnország sem a munkának szenteli ezt a napot, hanem inkább a diákoknak.


Ezen a napon (akár fiatal akár idősebb) mindenki, aki gimnáziumot végzett felhúzza fehér matrózsapkáját. Onnan lehet tudni, hogy valaki már az idősebb korosztályhoz tartozik, hogy  már nem fehér, hanem sárga színben pompázik a sapkája.

Poriban mi is  megünnepeltük ezt a szokást. Szerencsére nagyon szép időnk volt, így meg tudtuk ülni a hagyományos piknikezést is. Az egyik szép zöld parkba kitódult SAMK apraja-nagyja, mi is leterítettük pokrócainkat, bekapcsoltuk a zenét, és koccintottunk arra, hogy diákok vagyunk. Tanultunk pár hagyományos ivós dalt, amit nem csak finnül, hanem svédül és észtül is elénekeltünk, mivel ez a szokás hozzájuk is kapcsolódik bizonyos mértékben.
Hoztunk magunkkal ugyan elemózsiát, de volt lehetőség kipróbálni a hagyományos Munkki névre hallgató vappu fánkot, amit csak úgy ingyen osztogattak a parkban.

De miért is gyűlt össze egy kis tömeg ebben a parkban? A tér elején egy medveszobor áll, Pori városának jelképe. Kivonultak saját színes overalljukban a karok diákjai, és a karok diákelnökei is. Egy kis köszöntő után, ami természetesen finnül volt, vezényszóra elkezdték letakarítani a medvét. Ezt mindenki nagy áhítattal nézte, hogyan mossák le a mackót negyed órán keresztül. Tisztának kell lennie, mivel visszaszámlálás után,  este 6-kor,  megkoronázták a saját matróz sapkájával, és csak azután kapott a tömeg is engedélyt a sapkák viselésére.
Majd közösen elénekelték a finn himnuszt és a "Gaudeamus igitur" című ballagási nótát, amit én is büszkén daloltam!

Kezdetét vette ezennel a Vappu előestéje, ami semmi másról sem szól, mint az ivásról, és itt nem narancslére vagy vízre gondolok. A finnek összegyűlnek erdőszéli faházikóikba, vagy csak a városban egy szórakozóhelyen, és nem kímélik a májukat. Saara tutorunk mesélte, hogy ezen az éjszakán nagyon sok baleset szokott történni, mi is figyeljünk magunkra.


Másnap délelőtt elkezdődött a majális a főutcában. Kirakodóvásár, ennivalók, innivalók. Azt mondják, minden tavaszünnep május elsején azzal kezdődik, hogy elered az eső, két éve még a hó is volt. Most sem alakult másképp, esett az eső, de ez senkit sem tántorított vissza. Még nem láttam ennyi embert egy helyen Poriban. Saara mesélte, hogy ez leginkább arról szól,  hogy az ember találkozzon másokkal, megmutassa, hogy igenis él, és ott van, esetleg megkóstolja az ugyan csak hagyományos húsos pitét.

A politikától viszont ez az ünnep sem mentes teljes mértékben. Jobboldali és baloldali pártok is felvonultak transzparensekkel,  és a főtéren felállított színpadon még beszédet is mondtak.

Így zajlott a május elseje Poriban. :)

Következő bejegyzésem lesz talán az utolsó, remélem élveztétek ezt az utat együtt. Nem sokára találkozunk újra!

Pääsiäinen

Lehet, egy kicsit elkéstem ezzel a témával, de mivel úgyis minden évben ünnepeljük, sosem árt tudni, milyen is a finn húsvét, igaz?!

Még karácsonykor azzal leptem meg Édesanyámat, hogy áprilisban szeretettem várom majd Finnországban egy pár napra. Annyira megilletődött ezen az ajándékon, hogy még sírni is elfelejtett a boldogságtól, pedig már előkészítettem a zsebkendőket a repülőjegy mellé.

Mielőtt elmentem volna Anya elé a reptérre, Tamperébe, otthon felállítottam a hagyományos barkafát színes kis tojásokkal az ágakon. Így már húsvéti hangulat várt minket, mire visszatértünk Poriba.
Mit is kér egy jó magyar leány  rég nem látott szüleitől? Természetesen húsvéti főtt sonkát és jó erős tormát. Az utóbbit sajnos elkobozták a reptéren idefelé menet, de a sonkát a mai napig eszem. 😜

A finn húsvét, pääsiäinen, a böjttől való szabadulást jelenti. 

Az első szokás, ami nagyon meglepett, hiszen sokkal inkább hasonlít egy farsangi vagy halloween-i beöltözéshez, mint egy húsvéti szokáshoz.

A gyerekek itt is tojásvadászattal kezdik húsvét reggelét, de először boszorkányruhába csomagolják magukat, és seprűt vesznek a kezekbe. Finnül ez a trulli névre hallgat. Ez a szokás onnan ered, hogy a finnek szerint nagyhéten Isten nem figyel, ezért nem tud megvédeni minket az ártó szellemektől, démonoktól, így ezt boszorkányként teszik meg.


Mivel Finnországban ilyenkor még alig látni a tavaszt, a fák még nem zöldellnek, a virágok pláne még sehol sincsenek, sőt, még a hó is eshet, így a barkaágakat színes tollakkal díszítik a virágok helyett.

Egyik imádott húsvéti finn szokás, a Mämmi. Na, jó. Az előbb füllentettem kicsit. Két fajta ember létezik, aki imádja, és aki ki nem állhatja ezt az édességet.



Ahogy a képen is láthatjátok, így néz ki... igen... Pontosan én is ezt gondoltam, amikor megláttam... De már hozzászoktam ahhoz, hogy a finnek sokszor előbbre helyezik a praktikusságot, és a minimalizmust, mint a fölösleges cicomázást.

Ez, a számomra isteni és megismételhetetlen ízvilágú édesség rozslisztből, rozsmalátából készül. Ezért a kezdeti édeskés ízt hamar felváltja a kesernyés utóíz, ami miatt a legtöbben nem bírnak egy kanállal többet megenni. Az alapanyaghoz tartozik még a melasz, és ezt mind vízzel keverik el. Sokáig főzik, sütik és hűtik, majd tejszínnel vagy vanílliaszósszal tálalják. Itt is érvényes a szabály, hogy a kevesebb néha több. Mivel az egész édesség alapja gabona, elég kevéstől is nagyon gyorsan jóllak az ember. Már húsvét előtt egy héttel minden boltban és cukrászdában megtalálható.
Mindenképpen érdemes kipróbálni, számomra egy teljesen másik univerzumot nyitott meg az édességek világában.


A következő hagyománynak én is csak utánanéztem, hiszen leginkább már csak a kisebb falvakban tartják meg.

Ez pedig a húsvéti zenebona, a pääsiäissoitto. Nekem nagyon megtetszett ez a szokás, így megosztom veletek is.

"Főleg Kelet- és Közép-Finnországban pásztor hangszerekkel zajongtak: furulyával, szarvból készült tülökkel, kolomppal. Régen a nagyhét elején összeszedték, megtisztogatták pásztor hangszereket. Azt a vizet, amelyben a kolompokat mosták, megitatták az állatokkal, hogy mindig hazataláljanak az erdőből. Sok helyen húsvéti zenélést rendeztek, néhány faluban még ma is él ez a hagyomány. Éjfél után körbejárták a falut, és a kürtöket fújva, kolompot rázva fölébresztették az embereket. Aki kijött a házból, azt leöntötték vízzel. Ez kicsit a mi húsvéti locsolkodásunkra hajaz. "

Valahol mindig összeérnek szálaink a finnekkel. 

Legközelebbi bejegyzésemben a finnek május elsejei ünnepségéről olvashattok majd. 

💗💙💚🧡💛🖤