Pääsiäinen

Lehet, egy kicsit elkéstem ezzel a témával, de mivel úgyis minden évben ünnepeljük, sosem árt tudni, milyen is a finn húsvét, igaz?!

Még karácsonykor azzal leptem meg Édesanyámat, hogy áprilisban szeretettem várom majd Finnországban egy pár napra. Annyira megilletődött ezen az ajándékon, hogy még sírni is elfelejtett a boldogságtól, pedig már előkészítettem a zsebkendőket a repülőjegy mellé.

Mielőtt elmentem volna Anya elé a reptérre, Tamperébe, otthon felállítottam a hagyományos barkafát színes kis tojásokkal az ágakon. Így már húsvéti hangulat várt minket, mire visszatértünk Poriba.
Mit is kér egy jó magyar leány  rég nem látott szüleitől? Természetesen húsvéti főtt sonkát és jó erős tormát. Az utóbbit sajnos elkobozták a reptéren idefelé menet, de a sonkát a mai napig eszem. 😜

A finn húsvét, pääsiäinen, a böjttől való szabadulást jelenti. 

Az első szokás, ami nagyon meglepett, hiszen sokkal inkább hasonlít egy farsangi vagy halloween-i beöltözéshez, mint egy húsvéti szokáshoz.

A gyerekek itt is tojásvadászattal kezdik húsvét reggelét, de először boszorkányruhába csomagolják magukat, és seprűt vesznek a kezekbe. Finnül ez a trulli névre hallgat. Ez a szokás onnan ered, hogy a finnek szerint nagyhéten Isten nem figyel, ezért nem tud megvédeni minket az ártó szellemektől, démonoktól, így ezt boszorkányként teszik meg.


Mivel Finnországban ilyenkor még alig látni a tavaszt, a fák még nem zöldellnek, a virágok pláne még sehol sincsenek, sőt, még a hó is eshet, így a barkaágakat színes tollakkal díszítik a virágok helyett.

Egyik imádott húsvéti finn szokás, a Mämmi. Na, jó. Az előbb füllentettem kicsit. Két fajta ember létezik, aki imádja, és aki ki nem állhatja ezt az édességet.



Ahogy a képen is láthatjátok, így néz ki... igen... Pontosan én is ezt gondoltam, amikor megláttam... De már hozzászoktam ahhoz, hogy a finnek sokszor előbbre helyezik a praktikusságot, és a minimalizmust, mint a fölösleges cicomázást.

Ez, a számomra isteni és megismételhetetlen ízvilágú édesség rozslisztből, rozsmalátából készül. Ezért a kezdeti édeskés ízt hamar felváltja a kesernyés utóíz, ami miatt a legtöbben nem bírnak egy kanállal többet megenni. Az alapanyaghoz tartozik még a melasz, és ezt mind vízzel keverik el. Sokáig főzik, sütik és hűtik, majd tejszínnel vagy vanílliaszósszal tálalják. Itt is érvényes a szabály, hogy a kevesebb néha több. Mivel az egész édesség alapja gabona, elég kevéstől is nagyon gyorsan jóllak az ember. Már húsvét előtt egy héttel minden boltban és cukrászdában megtalálható.
Mindenképpen érdemes kipróbálni, számomra egy teljesen másik univerzumot nyitott meg az édességek világában.


A következő hagyománynak én is csak utánanéztem, hiszen leginkább már csak a kisebb falvakban tartják meg.

Ez pedig a húsvéti zenebona, a pääsiäissoitto. Nekem nagyon megtetszett ez a szokás, így megosztom veletek is.

"Főleg Kelet- és Közép-Finnországban pásztor hangszerekkel zajongtak: furulyával, szarvból készült tülökkel, kolomppal. Régen a nagyhét elején összeszedték, megtisztogatták pásztor hangszereket. Azt a vizet, amelyben a kolompokat mosták, megitatták az állatokkal, hogy mindig hazataláljanak az erdőből. Sok helyen húsvéti zenélést rendeztek, néhány faluban még ma is él ez a hagyomány. Éjfél után körbejárták a falut, és a kürtöket fújva, kolompot rázva fölébresztették az embereket. Aki kijött a házból, azt leöntötték vízzel. Ez kicsit a mi húsvéti locsolkodásunkra hajaz. "

Valahol mindig összeérnek szálaink a finnekkel. 

Legközelebbi bejegyzésemben a finnek május elsejei ünnepségéről olvashattok majd. 

💗💙💚🧡💛🖤