Tallinn

Második napunk estéjén 7-kor szálltunk buszra, hogy folytassuk kalandjainkat Tallinn városában.
A buszunk késett fél órát, ott álltunk a megállóban, és csodák csodájára megajándékozott minket az időjárás egy is nyári záporral. Áprilisban... Lassan nagyon is érzékelhetővé válik az, hogy felborul a természet rendje.

A busz út ugyancsak 4 óra volt visszafelé is, de mint már említettem, mindenünk megvolt az út során. Még ingyenes kávé és tea automata is volt a buszba szerelve. Így egy jó forró kakaót szürcsölgetve hátradőlve a kényelmes ülésben néztem egy jó kis filmet.

Szerencsénkre Tallinnban a taxi, méghozzá a TAXIFY nagyon olcsó. Mindenképpen érdemes használni, főleg hogy ha a hostel fél óra sétára van a busz végállomástól, mint a mi esetünkben is. Hálásak voltunk azért, hogy ilyen kényelmesen érkezhettünk meg az OLD TOWN Hostelba. Hatalmas luxus volt ez számunkra az előzővel ellentétben.

 Konkrétan az óváros kellős közepén volt a szállás, közel mindenhez. Szerencsénk volt a szobabeosztással, csak mi 5-en voltunk együtt. Egy régi épületből alakították át, ami olyan volt kicsit, mint egy labirintus, szűk lépcsőkkel, de saját bárja és közösségi tere volt kanapékkal, könyvekkel, gitárral. A konyha nagyon jól felszerelt, az ebédlő rész is nagyon hangulatos, és minden tiszta volt. Szóval ajánlom figyelmetekbe! Ja, és ingyen kávé jár minden reggel.

Első este semmi másra nem vágytunk, mint egy forró zuhanyra, majd aludni egy jót. Szerencsére nagyon jól összehangolt volt a csapat a reggeli kelést tekintve, nem kellett senkire sem sokat várni, így neki is tudtunk indulni reggel, hogy felfedezzük a várost.

Észtország nagyon fiatal. Először 1917-ben kiáltották ki függetlenségüket, viszont ezt a szerepet nem tudták sokáig megtartani, hiszen 1939-ben, az amúgy semleges Észtország, a szovjet zónába került,  a Molotov-Ribbentropp paktum alapján.

Viszont eljött az ő idejük is, amiről a következő leírást találtam:

"Újonnan alapított politikai mozgalmak töltötték be a hanyatló tekintélyű kommunista párt helyét, köztük a legerősebb, az Észt Nemzeti Front. Az Észt Legfelsőbb Tanács 1988-ban kikiáltotta a nemzeti önrendelkezést, 1989 májusában pedig a Szovjetunión belüli gazdasági önállóságot. 1989. augusztus 23-án, a Molotov-Ribbentrop paktum 50. évfordulóján kétmilliónál is többen vettek részt abban az élőláncban, amely Tallinntól Rigán keresztül egészen Vilniusig húzódott." (wikipédia)

1991. augusztus 20-án nyerték el másodszorra függetlenségüket az észtek, így hasonlóan hozzánk, ők is ünnepnapként tartják számon ezt az időpontot. Érdekesség még, hogy egyszerre léptünk be az Európai Unióba. 

Ennyi elég is volt a történelem órából, térjünk hát vissza a városra. Itt is találtunk egy óvárost, hasonlóan tele turistákkal, a különbség viszont az volt, hogy ez a rész sokkal jobban el volt szigetelve a  modern várostól, nem úgy, mint Rigában.
Magas városfal izolálja el a kis utcácskákat és templomokat, a fal vonalában pedig magas bástyák emlékeztetnek minket arra, hogy valamikor nagyon védett volt ez a hely.

Érdemes ellátogatni a Szent Oláf templomba, aminek 250 csigalépcsőjét leküzdve, és vagy 20 másik turistába ütközve, csodálatos kilátás tárul a látogatók szeme elé. Tériszonyosoknak remek próba ezt a félelmet a hátuk mögött hagyni.

Még egy tipp, ha ellátogatnátok Tallinnba vagy Rigába, érdemes kipróbálni a helyi étteremláncot, aminek neve Lido. Tálcás rendszer, azt válogathatsz össze, amit csak szeretnél, és nagyon finom.

Az idővel hihetetlen szerencsénk volt itt is, de már érezni lehetett azt, hogy északabbra vagyunk. Az ebéd után vettünk egy kis innivalót, és leheveredtünk az egyik parkba. Csak élveztük azt, hogy nem kell rohanni sehova.

Este a srácok elmentek enni valamerre, mi meg Flórával befoglaltuk a konyhát, és összedobtuk a legfinomabb paradicsomos-sajtos tésztát, amit életemben  ettem eddig. Na jó, lehet csak elképesztően éhes voltam. Persze, mint mindenhol itt is zenét hallgattunk vacsorakészítés közben, és pont az Otthon című szám volt soron, amikor az egyik itt dolgozó recepciós bejön, és kérdezi magyarul, hogy mi miért is hallgatunk magyar számokat? Egyáltalán nem számítottunk arra, hogy lesz valaki más magyar is rajtunk kívül,  egy pillanatra nem is értettük mit mond. Aztán persze beszélgetésbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy körülbelül fél éve dolgozik Tallinnban, de hogy Budapesthez képest unalmas.

Sajnos, nem volt annyira meleg, hogy kint üldögélhessünk a parkban este, így a hostelben maradtunk. Találkoztunk egy másik csapattal akik  Hollandiából jöttek, így a mi belgáink megtalálták a közös hangot velük. Persze előkerült a jó öreg UNO és a francia kártya is. 😉

Ez volt az utolsó nagyobb utazásom erasmuszos pályafutásom során, legalábbis erre a félévre vonatkozóan.
 Hálás vagyok, hogy mind a négy égtáj felé utazhattam az elmúlt hónapokban, és remélem, ti is kedvet kaptatok hozzá, hogy felfedezzétek egyszer majd ezeket a vidékeket, városokat.

Egy kicsit örülök, hogy leülhetek a fenekemre, és nem kell semerre sem utaznom a következő pár hétben. Senki sem mondta, hogy a folyamatos utazás nem fárasztó. De mindenképpen jó emlékként maradnak meg ezek a napok is. 💓💗💟