2019. február 13., szerda

A lappföldi kaland kezdete - Mikulásfalva




Biztos mindenkinek megvannak  a képek a fejében, hogy is nézhet ki Lappföld. Tényleg ott lakik-e a Mikulás? Mekkora a hó? Mennyire van hideg? És a sarki fény? 

Szerencsére a legtöbb kérdésre már tudom is a választ, hiszen lehetőségem adódott meglátogatni egy diák utazási irodán keresztül Lappföldet!

Az itteni erazmuszos csoportunkból én voltam az egyetlen, aki belevágott ebbe a kalandba. Először kicsit szomorú voltam, hogy nem jön senki se velem, de aztán rájöttem mekkora lehetőséget rejt magában ez  a helyzet. Hiszen nem vagyok senkihez sem kötve, ismerkedhetek akárkivel, mehetek akármerre. Ha tehetitek mindenképpen próbáljatok ki, hogy "solo" utasként indultok, és egy nagy csokor ismerőssel és baráttal fogtok hazatérni. Velem is ez történt! 💓


Tamperéből indult a buszunk este 11 után. Gondoltam, megnézem magamnak ezt a várost is, így egy délutáni busszal átutaztam. Szerencsére nem én voltam ez egyetlen "egyedülutazó", így miután kicsit sétálgattam a belvárosban, csatlakoztam egy kis csoporthoz. Na, ez a csatlakozás nem volt olyan egyszerű, mivel a telefonom nem viselte nagyon jól a hideget, hiába volt feltöltve, teljesen feladta az életet. Egy idegen városban, térkép és internet nélkül csak egy dolgot tehet az ember. Kérdezősködik. 
Egy szimpatikus lányt szólítottam  meg az egyik buszmegállóban, hogy egy kávézót keresek, viszont a nevére nem emlékszem, valamilyen bonyolult finn kifejezés volt. (bár mondjuk melyik finn kifejezés nem bonyolult?!). 
Nézett rám nagy szemekkel, hogy rendben, de akkor, hogy találjuk meg. Emlékeztem, hogy a térképen egy templom is volt mellette. "Ez a város tele van templomokkal."- mondta a lány. Megjelent előttem a kép, hogy a busz indulásáig még legalább 6 órám van, mi a jó eget fogok én csinálni társaság nélkül? Aztán szerencsére a Google volt olyan okos, hogy rá lehet keresni  szimplán csak a kávézókra is, így egy röpke 20 perces memóriajáték után ráböktem az egyik névre, hogy ez az!   😁

 Egy nagyon hangulatos kávéházban találkoztunk. Már az első pillanattól fogva mindenki érdeklődött, kérdezősködött. És nem utolsó sorban mosolygott! 😄
2 mexikói, 1 spanyol és 1 francia lánnyal töltöttem a következő órákat, és mikor bezárt a kávézó, a híres-neves Hesburgerbe (Finnország gyorsétteremlánca) helyeztük át székhelyünket. 

11-kor megérkeztünk a pályaudvarra, onnan indultunk a buszunk. Egész éjszaka utaztunk, óránként egy-egy újabb pózt keresve az alváshoz, de így is úgy is elzsibbadtak a lábak. Végül reggel 9-10 körül megérkeztünk egy vadasparkba, valahol Lappföld környékén. Mindenki nagy lendülettel nekiindult, hogy, na, akkor most minden állatot jól  megnézünk. De az állatok nem hülyék. Nem hibáztatom őket, hogy a szakadó hóban nem jöttek ki a házacskáikból. 

A nagyon sikeres állatkerti élmény után folytattuk utunkat Rovaniemi felé. Elképesztő  volt még a buszról is az elsuhanó fehér fák látványa, a zuhogó hó! Minden, de minden fehér volt körülöttünk, mintha megporcukrozták volna az egész világot. 

Mikulásfalvában töltöttünk pár órát. Megnéztük a rénszarvasokat, ahogy húzzák a szánokat, a Mikulás irodájába is bekukkantottunk, sőt még beszéltünk is Vele. Nem tudom megfogalmazni miért, de egy kicsit izgultam sorban állás közben.  A többiekkel azon gondolkoztunk, milyen lehet egy állásinterjú a Mikulás posztért itt, Lappföldön. Milyen kérdéseket tesznek fel, kell- e egy bizonyos szakáll hosszúságot produkálni, vagy a hang az, ami számít? Milyen volt a Mikulás élete mielőtt ő lett a Mikulás? Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak...Esetleg, ha valaki tudja, írja meg nekem, köszönöm! 

Mindenkinek bemutatkozott és megkérdezte honnan jöttünk. Meséltünk neki az Erasmuszról, és nagyon tetszett neki. Azt kell, hogy mondjam, nagyon kedves ez a Mikulás! Megkérdeztem megsimogathatjuk-e a szakállát, mert azért, ezt nem lehet kihagyni. Ki kell ábrándítsalak Titeket, a szakáll nem igazi. Vagy csak annyi ember fogdosta már végig, hogy összeállt egy csomóba, nem tudom . 😁😊 
Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy nálunk van egy kivételes nap a számára, amikor minden gyerek őt várja december elején. Nevetett egyet azzal a tipikus "HOHOHO" hanggal, és bólogatott, hogy bizony tudja, és neki ez nagyon kapóra is jön, hiszen nem kell minden országot egyszerre meglátogatnia karácsonykor.
 Hiába nőttünk fel,  még így is mosolyogva léptünk ki a Mikulás kunyhójából. 😊





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nincsenek rá szavak, de azért mégis leírom

Mikor elindultunk még a karácsonyi mézeskalácsoktól teli hassal Finnországba, azt gondoltuk, ez lesz a legnehezebb rész, nekivágni az útnak....