2019. február 23., szombat

A finn oktatásról - kedvenc kurzusom

Ezen a héten fejeződött be ez egyik kurzusom az egyetemen, és mivel nagy benyomást tett rám, meg szeretném veletek osztani ezt az élményemet is.

Képtalálat a következőre: „SAMK”
Amikor felvettem ezt a tárgyat nem is tudtam nagyon miről is fog szólni pontosan, hiszen nekünk nincsen ilyen otthon. Ez nem véletlen. Magyarország még csak növesztgeti szárnyát ebbe az irányba, kezdi elfogadni ennek a gondolkodásmódnak az alapját, így nem csoda, hogy az egyetemeken nem oktatják, mint tantárgyat.

Ha körül szeretnénk írni, miről is szól ez a kurzus, valahogy így hangzana; hogyan építhetjük be a fizioterápiába a mentális egészség megőrzését, hogyan segíthetünk mi, gyógytornászok ebben a folyamatban.

Azért is iratkoztam fel erre, mert ez egy valami új, és rendkívül gyakorlatias tárgy. Az osztályozás több részből tevődik össze, első része maga a csoportmunka, második egy írásbeli vizsga, harmadik a jelenlét és az aktivitás.  A csoportmunka 60%-t tesz ki, az írásbeli vizsga 40%-t, és az egyénileg lehet plusz pontokat szerezni a tanárnőnél. De mi nem is hívtuk tanárnőnek!
Alapból az angol miatt nem lehetett érezi a magázódást, de minden tanárt a keresztnevén szólítunk a SAMK-en, ami természetesen először nagyon furcsa volt.


A másik érdekesség, amit meg kell osztanom, hogy itt nincsenek kötött hetek, minden hét máshogy néz ki. Nem tudjuk, mi alapján, hogyan osztják így be, de volt olyan hetem, amikor egy vagy két nap voltak kurzusaim, volt olyan amikor minden nap. Általában két részre tagolják a tanrendet, délelőtt 9-től 12:15-ig van egy féle kurzus 2 x 1,5 órás turnusban kis szünettel. Majd ebédszünet, ez nagyon fontos, mindig bele van kalkulálva a napba! 💓 Délután pedig 13:15-től 16:30-ig.

Visszatérve az előző kurzusra, azt gondolom minden egyetemen kéne tanítani ezt, de ha csak az egészségügybe és az oktatásba kerülne be, már sokat fejlődhetnénk ezen a téren. Hiszen emberekkel dolgozunk, nem gépekkel!

Minden órát egy kezdetleges meditáció szerűséggel kezdtünk. 5 perc ülés csöndben, egy egyénileg választott testhelyzetben.  A termet nem padok töltötték meg, hanem jóga matracok, puffok, babzsákok, így ajánlott volt a kényelmes nadrág viselése.
Rengeteg olyan feladatot csináltunk, ami az érzelmek felismerésére, kimondására alapult. Például párokban egymásnak támasztott háttal ülni és beszélni az elmúlt 2 napról, mit éltünk meg érzelmi szinten, nem is olyan egyszerű. Milyen érzelem dolgozik benned ebben a pillanatban, és ezt melyik testrészedben érezed?  Használtunk body-awareness technikákat, művészetterápiát, különféle speciális társasjátékokat és még sorolhatnám, mert elképesztő mennyi mindent próbáltunk ki.

 Miden egyes gyakorlat után megbeszéltük a tapasztalatainkat, vagy kisebb csoportokban, vagy egy körbe ülve. Mindkettő tanárunk határtalan figyelmet szentelt nekünk, meghallgattak minket, hozzáfűzték gondolataikat a mondandónkhoz. Gondolkodásra sarkaltak minket, nem csak jegyzetelésre. Ugyan mondták a többiek, hogy kivételes ez az óra, még nekik is, de tanáraik mindig nagyon odafigyelnek arra, hogy kiépüljön a kölcsönös bizalom és tisztelet.


Alapvetően mindenki elfogadta azt, hogy mentális és érzelmi állapotunk nagy hatással van a testünkre.  Ezeket viszont nem letagadni kell, hanem megoldani. Ez az, amit még nehezen fogadtunk vagy fogadunk el itthon. De kezd a világ megváltozni, hiszen, már nem az elvakultan materialista gondolkodás az általános. Hiszem, hogy egyre több ember nyílik meg efelé, és a mi generációnk valami újat hoz majd!



Legyen gyönyörű hétvégétek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nincsenek rá szavak, de azért mégis leírom

Mikor elindultunk még a karácsonyi mézeskalácsoktól teli hassal Finnországba, azt gondoltuk, ez lesz a legnehezebb rész, nekivágni az útnak....