2019. január 31., csütörtök

A finn jégkorong művészete






A jégkorong elég kedvelt sportnak számít az északi országokban. Itt, Finnországban, első helyen szerepel a népszerűségi listán, és nagy hagyománnyal is rendelkezik.  Továbbá legnépszerűbb sportnak számít  még a következő országokban: Kanada, USA, Svédország, Oroszország,  Csehország, Szlovákia.

Képtalálat a következőre: „pori assat”"A Nemzetközi Jégkorongszövetséget (IIHF) 1908-ban alapították Európában, Anglia, Belgium, Csehország, Franciaország és Svájc képviselői, jelenleg 64 tagországa van. Európa bajnokságot 1910 óta, világbajnokságot 1930 óta rendeznek jégkorongban, először 1920-ban kapott helyet az olimpián."


A finn jégkorong férfi válogatott kétszer  már világbajnokságot nyert (1995, 2011), kétszer ezüstéremmel távozott az olimpiai játékokról (1988,2006). A női válogatott 12 alkalommal nyerte el a bronzérmet a világbajnokságokon, és az olimpiákon is háromszor sikerült befutniuk a harmadik helyre.

Természetesen nem csak a válogatott képviseli ezt a sportot itt, hiszen több elsőosztályú csapat is összeméri erejét minden szezonban. Jelenleg 15 csapat szerepel a tabellán, egyikük közölük Pori csapata, az ässät. 

Mint ahogy a zászlójukon is láthatjuk, a francia kártya  pikk jelére hasonlító szimbólum képviseli őket. Színük a fekete és a piros. Pori város állata a medve, így sokszor jelenik meg ez  fekete színben.

Volt szerencsém megtapasztalni a jégkorong hagyományát itt. Akár egy héten több meccset is rendeznek a helyi jégkorongcsarnokban. Pori egy kisváros. Nincsenek nagy épületei, legtöbbször tipikus finn földszintes házacskákkal vagy társasházakkal találkozhatunk. De a jégkorongcsarnokuk rendesen kiemelkedik a város amúgy teljesen sík felszínéből.

Amikor elhatároztuk, hogy egyik szerda este megnézünk egy meccset, elképzeltem a pöttöm helyet, pár ülőhellyel és a hideget, ami majd vár ránk a csarnokban. Mindennek, amit felsoroltam, az ellentettjét tapasztalhattuk meg.

Kicsit késve érkeztünk, mert meg kellett állni mindig a biciklivel, hogy meg tudjuk nézni, merre is kell menni pontosan. Nem volt messze a szállásuktól, kb. 10-15 perc.
Mikor már közeledtünk a csarnokhoz láttuk, ahogy mindenhonnan özönlenek az emberek a csarnokba, így nem volt nehéz követni, hogy merre kell menni.
A csarnok ajtajában a csapat kabalafigurája várt minket. Mindenkivel lepacsizott, és mi, mint  a jól nevelt turisták, még képet is készítettünk vele.
Megvettük a jegyet az állóhelyekre, ami így 10 euró volt.

Képtalálat a következőre: „pori hockey hall”Bent már éppen elkezdődött valami, mert szólt a zene, villogtak a fények, és a főszurkoló csapat elkezdte  a jól betanult nótákat.
Mivel minden finnül zajlott, nem volt könnyű kitalálni, mi is történik tulajdonképpen. A csapatok felsorakoztak, és a jégre terített vörös szőnyegre öltönyös, gondolom a jégkorong sportban elismert emberek léptek. Valami díjat is átadtak. Valószínűleg vagy az év első meccse volt, vagy szenzonnyitó mérkőzés.

Mivel még nem voltam jégkorongmeccsen, meglepődtem azon, mennyire agresszív tud lenni ez a sport, de közben mennyire látványos és izgalmas is egyben! Amikor megállították a játékot mindig szólt valami zene, rengeteg reklámot adtak le a kivetítőkön, néha műkorcsolyázó lánykák jöttek be és takarították el a havat a kapuk elől, a szünetekben meg az utánpótlásból kiválogatott kisfiúk, kislányok mutatták be tudásukat.   Szóval egy igazi show-t adtak nekünk ezzel a meccsel.

Büfé és ajándékbolt is tartozik a csarnokhoz. Lehet enni poharas virslit, hot-dogot, viszont alkoholos italt nem szabad bevinni a nézőtérre. Alapvetően nagyon odafigyelnek Finnországban az alkoholfogyasztásra, és nem csak azzal, hogy iszonyat drága bármilyen ital, hanem egy csomó szabályt is hoztak, és én rengeteg ilyenbe bele is futottam már most. Ilyen ha az ember találkozik egy szigorúbb rendszerrel.   Ezt az élményt  majd egy másik bejegyzésben részletezem. 😁

Ezeket a meccseket nem csak az igazi vérbeli szurkolók látogatják, viszont őket könnyű felismerni a piros-fekete mezekről, sálakról, sapkákról. Családok is jönnek kisgyerekekkel,  szurkoló anyukák rángatják el férjeiket, fiatal párocskák randiznak. Igazi közösségi tevékenység, ami nem is feltétlen a meccsről szól.

Mára ennyi, a héten még jelentkezem egy újabb bejegyzéssel!
Miről szeretnétek olvasni? 💗💙💚









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nincsenek rá szavak, de azért mégis leírom

Mikor elindultunk még a karácsonyi mézeskalácsoktól teli hassal Finnországba, azt gondoltuk, ez lesz a legnehezebb rész, nekivágni az útnak....