Helsinkiből Poriba autóbusszal utaztam át, körülbelül 3 és fél óra az út. A busz wifi elérhetőséggel, konnektorral és wcvel is rendelkezik, szóval elég jól fel van szerelve. Először kicsit tartottam tőle, hogy amikor majd megérkezem a végállomásra, tudom- e majd merre induljak. Nehezítette a helyzetemet a kettő "óriásbőrönd" és az, hogy itt kint nem szedik fel a havat teljesen az utakról, mert alatta nagy százalékban egy vékony jégréteg található. Ez egy nagyon okos taktika a finnek részéről, (hiszen így nem csúszik annyira), de a kerekes bőröndök nem nagyon szeretik ezt a vékony hóréteget.
Szerencsére alaptalan volt a félelmem, hiszen szenzációs tutoraink, mentoraink vannak itt az egyetemen. Ott vártak a buszmegállóban, rögtön öleléssel köszöntöttek és kocsival elszállítottak cuccostól, mindenestől a szállásra.
Az én tutorom, Jenna, mindent megmutatott az apartmanban, mit hol találok, hogy használjam az internetet stb... Hihetetlen segítőkészségükre nagyon nagy szükségünk volt, hiszen a hosszú út után már csak a megérkezésre tudtunk koncentrálni.
Másik hatalmas segítség az volt, hogy elkísért a közeli szupermarketbe bevásárolni. Először nem értettem erre mi szükség, mert csak megtalálom a kenyeret és a tojást. Aztán értelmet nyert minden, hiszen az ételek csomagolásán csakis kizárólag finnül, svédül és oroszul vannak feltüntetve az információk. Érdekes, hogy pont azoknak a nemzeteknek szólnak ezek a gesztusok, akik miatt nem válhatott Finnország előbb önállóvá.
Pár sor a szállásról;
Két emberre tervezték ezeket a lakáskákat, mindenkinek külön szoba jut. Az alapterületük elég nagy, viszont a kevés bútor miatt kicsit üresnek hatnak. Tökéletes viszont egy reggeli jógához vagy egy csoportos filmezéshez. :)
A mindkettő rezidencia egy nagy közös térbe nyílik, amiben található a konyha, egy hosszú sofa, kisasztal székekkel, és végül innen nyílik a fürdőszoba.
Persze, mint minden rendes finn házban, itt is van szauna! Csütörtökönként este 6-8-ig közös szauna időpontja van az épületeknek. Ami érdekes, hogy külön a nőknek és külön a férfiaknak, így ez a program nem nagyon támogatja a párkapcsolatokat. :D
A megérkezésem estéjén bekopogott egy kedves úr a lakásunkba, és bár alig beszélt angolul bemutatkozott és elmutogatta, hogy ő a szomszéd és itt lakik már sok éve. Megajándékozott egy tábla csokival és kérdésemre megmutatta hol van a mosókonyha. Ez az a habitus, amit nem vártam a finnektől.
A tanulság az, hogy az ember , bármennyire is nem akar, sokszor sztereotípiákban gondolkozik, és ezzel nagyon bekorlátozza magát esélyt sem adva a másik félnek.
Mindenkinek előítéletektől mentes napokat kívánok!
Legközelebbi bejegyzésemben az orientációs hétről olvashattok. :)
Egy élménybeszámoló, sok bejegyzés, egy Finnország (sok szaunával és rénszarvassal).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek rá szavak, de azért mégis leírom
Mikor elindultunk még a karácsonyi mézeskalácsoktól teli hassal Finnországba, azt gondoltuk, ez lesz a legnehezebb rész, nekivágni az útnak....

-
Nem is olyan régen volt az a május elseje. Azon kívül, hogy munkaszüneti nap, és a munka ünnepeként tartják számon, esetleg egy-két majáli...
-
A kevés alvás nem tántorított vissza minket attól, hogy reggel nekiinduljunk Stockholmnak. Egy gyors reggeli ébresztő tusolás utá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése