Beköltözés és a kedves szomszéd

Helsinkiből Poriba autóbusszal utaztam át, körülbelül 3 és fél óra az út. A busz wifi elérhetőséggel, konnektorral és wcvel is rendelkezik, szóval elég jól fel van szerelve. Először kicsit tartottam tőle, hogy amikor majd megérkezem a végállomásra, tudom- e majd merre induljak. Nehezítette a helyzetemet a kettő "óriásbőrönd" és az, hogy itt kint nem szedik fel a havat teljesen az utakról, mert alatta nagy százalékban egy vékony jégréteg található. Ez egy nagyon okos taktika a finnek részéről, (hiszen így nem csúszik annyira), de a kerekes bőröndök nem nagyon szeretik ezt a vékony hóréteget.

Szerencsére alaptalan volt a félelmem, hiszen szenzációs tutoraink, mentoraink vannak itt az egyetemen. Ott vártak a buszmegállóban, rögtön öleléssel köszöntöttek és kocsival elszállítottak cuccostól, mindenestől a szállásra.
Az én tutorom, Jenna, mindent megmutatott az apartmanban, mit hol találok, hogy használjam az internetet stb... Hihetetlen segítőkészségükre nagyon nagy szükségünk volt, hiszen a hosszú út után már csak a megérkezésre tudtunk koncentrálni.
Másik hatalmas segítség az volt, hogy elkísért a közeli szupermarketbe bevásárolni. Először nem értettem erre mi szükség, mert csak megtalálom a kenyeret és a tojást. Aztán értelmet nyert minden, hiszen az ételek csomagolásán csakis kizárólag finnül, svédül és oroszul vannak feltüntetve az információk. Érdekes, hogy pont azoknak a nemzeteknek szólnak ezek a gesztusok,  akik miatt nem válhatott Finnország előbb önállóvá.

 Pár sor a szállásról;

Két emberre tervezték ezeket a lakáskákat, mindenkinek külön szoba jut. Az alapterületük elég nagy, viszont a kevés bútor miatt kicsit üresnek hatnak. Tökéletes viszont egy reggeli jógához vagy egy csoportos filmezéshez. :)
A mindkettő rezidencia egy nagy közös térbe nyílik, amiben található a konyha, egy hosszú sofa, kisasztal székekkel,  és végül innen nyílik a fürdőszoba.
 Persze, mint minden rendes finn házban, itt is van szauna! Csütörtökönként este 6-8-ig közös szauna időpontja van az épületeknek. Ami érdekes, hogy külön a nőknek és külön a férfiaknak, így ez a program nem nagyon támogatja a párkapcsolatokat. :D

A megérkezésem estéjén bekopogott egy kedves úr a lakásunkba, és bár alig beszélt angolul bemutatkozott és elmutogatta, hogy ő a szomszéd és itt lakik már sok éve. Megajándékozott egy tábla csokival és kérdésemre megmutatta hol van a mosókonyha. Ez az a habitus, amit nem vártam a finnektől.
A tanulság az, hogy  az ember , bármennyire is nem akar, sokszor sztereotípiákban gondolkozik, és ezzel nagyon bekorlátozza magát esélyt sem adva a másik félnek.
Mindenkinek előítéletektől mentes napokat kívánok!
Legközelebbi bejegyzésemben az orientációs hétről olvashattok. :)