Moi Mindenkinek! 😁
Orientációs hét - első nap - szerda
Kegyetlen volt a reggel. Fél 10-re kellett beérnünk az egyetemre, de a nap nem akart előbb felkelni, mint 10 óra. Tehát, amikor elindultunk, még teljes sötétség uralkodott a városon. Kinéztünk egy buszt, ott is voltunk a megállóban jó előre, nehogy lekéssük.
Boldogan keblére ölelt minket Finnország aznap reggel, jeges széllökésekkel simogatta arcunkat, és - 10 fok körül tartotta a hőmérsékletet, nehogy melegünk legyen a nagykabátban. Természetesen rossz megállónál szálltunk le a buszról, így megcsodálhattuk, még mindig sötétben, a város egy részét. Az időérzékünk elveszett, a testünk teljesen megadta magát a sötétségnek. 10 órakor még mindig ásítoztunk.
Ennek ellenére az egyetemen hihetetlen meleg szívvel fogadtak minket! 💓 Kaptunk egy kis vászontáskát, amire alapvető finn szavakat nyomtattak, így nem fenyeget minket az a veszély, hogy összekeverjük a tejfölt a joghurttal. Továbbá várt minket még egy póló az egyetem logójával, biciklilámpa. és egy kis kendő a hideg ellen. Mikor mindenki megkapta a kezdő szettét, mosolyogva köszöntöttek minket az egyetem dolgozói, és megkezdődött a prezentáció Poriról, illetve az egyetemről. Ha érdekel titeket kicsit jobban, itt találhatjátok az egyetemi honlapot: https://www.samk.fi/en/
Betekintést nyertünk a robotika laborba. Itt lakik Pepper, a kis robot, akivel beszélgethettünk, sőt még tánctudását is bemutatta. Benéztünk az ápolók szimulációs és gyakorló termeibe, és leesett az állam, mennyire jól felkészült és modern ez az egyetem. Még egy szimulációs műtőtermet is építtettek.
A könyvtárat, és az épület saját kondiját is ingyen használhatjuk. Az épületen belül még egy svédasztalos étkező is található, ahol hihetetlenül egészségesen főznek, naponta 3 féle főtétel közül lehet választani és annyi salátát ehet hozzá az ember, amennyit nem sajnál. Mindez a diákok számára kb. 2,5 euróba fáj, ami lássuk be, döbbenetesen olcsó. ( Egy gyros a városban legolcsóbban is 6 euró körül lehet.)
Szóval nagyon jó dolgunk van itt, egyetemistáknak. 💗
Az első este az egyik francia erasmuszos diák meginvitált minket a lakásába. Mindenki nagyon nagyon kíváncsi volt már a többiekre, így betömörültünk oda mind a húszan. Beszélgettünk és beszélgettünk, mindenki ismerkedett. Szerencsére nyitott és érdeklődő a banda, szóval új téma mindig akadt. Előkerült néhány üveg ital is, hogy feloldódjunk, bár lehetett látni, hogy ezzel nem lesz sok probléma. Persze, szóba került, hogy honnan jöttünk, melyik városban lakunk. Akárki meghallotta, hogy Budapest, rögtön rávágta, hogy bakancslistás város, és mindenképpen meg akarják látogatni! Én meg lelkesen bólogattam, hogy nagyon szívesen megmutatom!
Rengeteg francia diák van most itt velünk Poriban, kb. tizenöten biztos lehetnek. Mi hárman, magyar lányok képviseljük a hont. Ezenkívül még van egy lány Litvániából, öten Olaszországból, egy lány Csehországból, egy koreai srác és még egy fiú az USA-ból. Lesznek, akik később csatlakoznak hozzánk Spanyolországból.
Az este folyamán valaki felvetette, hogy dekoráljuk ki az apartmanját, így mindenki készített egy szép rajzot. Sokan a saját kultúrájukból, országunkból merítettek ihletet.
Elképesztő milyen sokfélék is vagyunk, és ezt a változatosságot meg kéne őrizni itt a Földön. Ahelyett, hogy ujjal mutogatnánk a másikra, mert ő éppen egy másik országból érkezett.
Magyarként van egy rossz berögződésünk. Lehet nem tudatosan, de sértésként használjuk a külföldi szót. Valamiért mélyen, ott van bennük egy "őssértődöttség". Talán azért, mert úgy gondoljuk, gazdagabbak, vagy jobban képzettebbek, mint mi? Nagyobb az országuk, más a kultúrájuk vagy csak zöldebb a fű a kertjükben?
"Hát igen, megint azok a külföldiek! De nálunk legalább finom a palacsinta meg a gulyásleves!"
Most én vagyok az a külföldi... és itt mégis tárt karokkal várnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése