Ezen a reggelen mindenki a saját tanulmányainak megfelelő eligazítást kapott. Találkoztunk egy nagyon mosolygós, kedves hölggyel, akit mindenki a szívébe zárt már az első pár percben. Előjött belőlünk az oktatás hatására belénk nevelt reflex, hogy mindenki rendben, sorban beül a padokba és majd a tanár előadja, amit szeretne.
Eligazítónk első reakciója az volt, hogy menjünk közelebb, üljünk körbe, hogy jobban lássuk és halljuk egymást. Ennél a pontnál éreztem először, hogy mennyiben más a diákokhoz való hozzáállás.
Kis csoportunk, öten vagyunk összesen gyógytornászok, egy aprócska körbe ültünk, és megkezdődött a bemutatkozás. Mint megtudtuk, ezt a nagyon szimpatikus hölgyet Vivekkának hívják, és kérte, hogy szólítsuk a keresztnevén, hiszen itt, ezen az egyetemen ez a szokás. Beszélt magáról, hogy már évtizedek óta tanít és dolgozik a gyógytornász részleg vezetőjeként. Kérte, hogy mindenki meséljen pár mondatot, amit szívesen megosztana a többiekkel. Legnagyobb meglepetésemre mindenkiről egyesével lejegyzetelt pár fontos gondolatot. Feltétlen figyelemmel fordult felénk és látszott rajta, mennyire szívesen vezet be minket ebbe, a számunkra olyan szokatlan, finn oktatás világába.
Még kiköltözésünk előtt le kellett adnunk egy tervet, hogy milyen órákat szeretnénk felvenni. Mindenkivel személyesen átnézte ezeket a kurzusokat, megbeszéltük, hogy mi lenne jó, mi lenne még jobb. Néhányunkkal még külön személyes meetinget is megbeszélt. Elképesztő volt azzal találkozni, hogy ennyire boldogan és motiváltan segít nekünk mindenben, pedig mi csak kis erasmuszos diákok vagyunk az egyetemen.
Pár napra rá találkoztam Vivekkával az aulában, és már messziről mosolyogva köszönt, hogy "Moi!". Annyira jó érzést megtapasztalni ezt a hozzáállást! :)
Egyik este felfedeztük azt a kincsesládát, amit az előző erasmuszos brigád hagyott itt. A konyhánkban eredetileg csak pár darab evőeszköz, illetve tányér volt, így ezek a tárgyak tényleg aranyat értek számunkra. A műanyag pezsgős pohártól kezdve a rengeteg fűszerig mindent megtaláltunk, ami szem-szájnak ingere. Teljesen újjászülettünk ezzel az új konyhával és persze a gondolattal, hogy nem kell megvenni mindent saját zsebből. :)
(Egy későbbi posztban bővebben írok majd az itteni árakról.)
Csodálatos hétvégét kívánok mindenkinek, diáktársaimnak meg kifogyhatatlan reménycsomagot még így a vizsgaidőszakra! 💓
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése