Yyteri és a buszjegykrízis

Yyteri - a végtelen tengerpart  🌞😎

Mi jut eszünkbe, amikor azt a szót olvassuk, hogy tengerpart? 

Homok, hullámok a vízen, gyerekricsaj és naptejillat. Esetleg egy hideg sör vagy fagyi a csíkos  napernyők alatt? 

Mindez szép és jó.

 Nyáron.

Saaraval, az egyik  tutorunkkal és Flórával, a lakótársammal ellátogattunk Finnország legnagyobb strandjára.  6 km hosszú partjával rengeteg tengerre vágyó fürdőzőt vonz nyaranta. Úgy gondoltuk, a tél ellenére mi is meglátogatjuk ezt a nevezetes helyet. 

Poriból indult a buszunk. Az egyetemünk előtt található buszállomásra kellett eljutnunk biciklivel. Ezzel nem volt semmi gond, hiszen már próbáltuk az utóbbi pár napban ezt a fajta közlekedést. Nem számoltunk viszont az erős hóeséssel, így mikor megérkeztünk, olyan  érzésünk támadt, mintha nem is mi, hanem két hóember próbálna leszállni a bicikliről. ❆⛄

 A nagyon drága buszjegyek mellett nem hagy más választást az élet, mint a gyaloglást (30 perc az egyetem, 40 a belváros), vagy a biciklit. Egy buszjegy legolcsóbban is 2 euro, és ha a buszon veszi az ember 3,30.

 Az első héten még nem ismertük egyáltalán a várost, nagy fagyok is voltak, és a tutorok figyelmeztettek minket, hogy valószínűleg nem ez a legalkalmasabb időszak arra, hogy megtanuljunk  a hóban küzdeni az életünkért. Így maradt a busz az első pár napban. A majdnem 1000 forintos buszjegytől kissé a rosszullét kerülgetett minket, de az ember egyszer erasmuszos, ilyen "luxuscikkeket most engedhetünk meg magunknak." 

Feltűnt, hogy a buszok sosincsenek tele, sőt akár minden megállóban átülhettem volna új helyre, ha éppen olyan kedvem lett volna. Az utcán pár ember sétálgat csak, leginkább kutyások vagy aranyos,  színes overálba beöltözött finn kisgyerekek iskolatáskával. Kocsik sem nagyon száguldoztak az utakon. Felmerült bennem a kérdés, hogyan közlekedhetnek a város emberei? Teleportálnak? Mert akkor szívesen megtanulnám ezt a képességet én is. 

Szóval, röpke egy óra alatt odaértünk Yyteribe, és megpillanthattuk a partot. Nem ért meglepetésként minket, hogy nincsenek fürdőzők vagy homokvárat építő gyerekek, de a téli tenger látványa mégis meglepett. 

Fehérség mindenhol, és ez a szín makulátlan tisztaságot kölcsönzött a természetnek. Rajtunk kívül nem járt senki arra, sehol egy lábnyom. A fenyves feketéjén és a part fehérjén kívül csak a tenger játszott valami megfoghatatlan szürkeségben. 

Csönd van....

És megint esik a hó...

Elkezdett leszállni a köd...

Ebben az időtlenségbe mégis valami nyugtalanító költözött. El kellett telnie pár percnek, mire rájöttem, hogy mi az.  A jégpáncél a lábunk alatt. A hó miatt nem lehetett látni, hol kezdődik a víz. 

Remélem, pár hónap múlva, már itt fogjuk süttetni a hasunkat  a napon!