Erasmus közösség és "miért is vagyunk most itt?"

   Véleményem szerint, az emberek többsége, ha nem is mindig tudja ezt magáról, a közösség erejére vágyik. Az összetartozás, együtt alkotás, közös energiák mozgatása az, ami a legtöbb napjainkban tapasztalt életformából hiányzik. Ezt a valahova tartozást tudja erősíteni a család, egy sportcsapat, egy osztály, vagy éppen egy erasmuszos közösség.

Nem véletlen, hogy nagyon sokan arról számolnak be, milyen nehéz volt összepakolni, és elbúcsúzni az együtt töltött hónapok után.

Hiszen, mindenkit egy gondolat hajtott ide.
Valami újat megtapasztalni, valami olyat, ami egyenlő a fiatalsággal, a "nagybetűs  élet" előtti pillanatokkal. Magával az egyetemista életérzéssel. És ez az én gondolkodásomban  nem egyenlő az időpazarlással, vagy a mindennapos "addig iszom, amíg már nem is tudok magamról" helyzettel. Mert lássuk be, az egyetemistáknak (kivéve a vizsgaidőszakot) sokszor  ez a előítélet jár. Meg kell találni a harmóniát ebben is.

Rengeteg helyzettel kell megharcolnunk itt a mindennapokban, kezdve az önállóságtól az idegen környezetig, de ezen az alkalmazkodáson keresztül formálódunk.
 Valakinek ez könnyebben megy, másokat megrémít még a gondolat is.  Valakinek olyan, mintha fel kéne túráznia a világ legmagasabb pontjára, valakinek csak 2 hossz gyorsúszás egy úszómedencében.

Most még nem darál be minket a munka, nem kell elmenni a gyerekért az óvodába. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az igazi, komoly, felelősségteljes felnőtt élet, (ha egyáltalán létezik ilyen, mert én remélem, lélekben senki sem veszti el teljesen a gyermeki boldogságot) nem tartogat számunkra semmi jót.
Annak is megvan a maga ideje. Mint most annak, hogy egyetemistaként éltünk a lehetőséggel, kint vagyunk, tapasztalunk, tanulunk magunkról, másokról, másoktól.

Én is úgy indulok neki, ennek a kalandnak, hogy életszóló barátságokat fogok kötni, és egy nagyon jó közösség részeként élvezhetem ezt ez 5 hónapot.

Az első egyetemi napunk estéjén már szerveződött egy kis találkozás és hihetetlen jó érzés volt megtapasztalni ezt a nyitottságot. Azóta eltelt már majdnem fél hónap, így mint minden csoportban, itt is kialakultak a klikkek. Aminek nem feltétlen örülünk.

 Kicsit nehezebb a közösség kialakítása, hiszen rengeteg francia diák van itt velünk, akik kissé zárt csoportot alkotnak. Sokszor egymás között, akkor is, amikor ott vagyunk, franciául kommunikálnak, és ez roppant zavaró tud lenni, tekintve azt, hogy egyáltalán nem értjük ezt a nyelvet.
Szerencsére felismerték ezt elég hamar, hogy számunkra ez kicsit kényelmetlen lehet, és sűrűn elnézést kértek. Azóta már sokkal jobban működnek velük a közös programok.

A másik nagyon-nagyon szoros csoport az olasz lányoké. Mindent együtt szerveznek, nem nagyon  jönnek el a közös programjainkra. Nem értem, miért, hiszen ezért is vagyunk itt, hogy fejlesszük a angol nyelvű kommunikációnkat.
Remélem, ez még változni fog a jövőben!

Tegnap este, például, Flóra és én átinvitáltuk a többieket. Pizza, UNO, zene és megismertük a spanyol srácokat is, akik nem rég érkeztek. Minden nyelvből próbáltunk szavakat tanulni, az adott nemzetre jellemző zenéket hallgattunk. Az egyik spanyol srác szerint  a magyar nyelv hangzása egyenlő az őrülettel. :D

Ezen kívül azt látom, hogy mindenki pozitívan, nyitott szívvel fordul a másikhoz, és rengeteget nevettünk már együtt!
Nagyon nagy szerepük van a tutoroknak ennek a közösségnek a kialakításában, és meg kell hogy mondjam,  zseniálisak ezen a téren!

Tehát, ha egyetemista vagy, ragadd meg az alkalmat.  Ha meg valami mással foglalkozol, akkor nézz szét a világban, mindig van másik lehetőség!