Sokan kételkednek abban, hogy tényleg létezik ez a fogalom itt, Finnországban. Még talán maguk a finnek sem biztosak abban, hogy valóban egyszer elérkezik ez az évszak. Múlthéten megírtuk a vizsgánkat a finn nyelv alapjaiból, ( jelentem, mindenki remek jegyeket kapott😊), és volt egy olyan feladat, amikor 4 képhez oda kellett írni az évszakok nevét, és jellemezi magát az időjárást.Na, én szépen megtaláltam a telet, nem volt nehéz, az őszt a szállingózó falevelekkel, a nyarat a napozó emberkével, de a tavasz helyén egy esernyős alakot láttam, aki éppen a villámoktól és az esőtől próbálja magát megvédeni.
Hangosan felkuncogtam a vizsga kellős közepén.
Meg kell nyugtatnom a kedves olvasókat, hogy bizony, létezik, sőt már saját bőrömön tapasztalhatom a nap sugarát. Ami természetesen már nagyon kijárt nekem, hiszen április elején elfogyott a D-vitaminom, és a bőröm olyan fehér, mint a tejszínhab.
Azt tudnotok kell rólam, hogy a kedvenc évszakom a tavasz, és nem csak azért, mert akkor ünnepelhetem a születésnapomat, hanem mert mindig egy új kezdetnek, megtisztulásnak, megújulásnak az ünnepe számomra. Pont ezért, már március elején lelkesen felkészültem az új évszakra, és nem is akartam meghallani, amikor finn barátaim figyelmeztettek, hogy ne igyak előre a medve bőrére, hiszen nem fog ő sem felkelni április közepénél hamarabb...
Egyszerűen pocsék volt a március.... Már szó szerint szenvedtem attól, hogy 2 hétig nem láthattam a napot, hiába tartottam nyitva a szemem, annyira felhős volt mindig az ég. Abban a hónapban nem is nagyon utaztam, mert nem úgy jött ki a lépés, így lassan élettársammá fogadtam a lassan hosszabbodó skandináv nappalokat, a felhőket az égen, miközben otthonról kaptam a képeket a napsütésről, a virágba boruló fákról.
Érdekesség a hosszabbodó nappalokról. Az óraátállítás után megborult kicsit a szervezetünk, mert hirtelen este 8-ig fent volt a nap. A mai napra 21 óra 16 percre írják a naplementét és a napfelkeltét 5:45-re.
De a naplemente sem olyan, mint otthon, a nap csak úgy leesik az égről. Nagyon gyorsan lemegy, és addig olyan érzése van az embernek, mintha délután 4 óra lenne este 8-kor is még. Csalóka ez a hosszú nap, aminek természetesen én nagyon örülök, de oda kell figyelni. Többen is észrevettük saját magunkon, hogy egyre később vacsorázunk, és egyre később fekszünk le aludni. Májusban már 11-kor lesz csak sötét, és 3-kor már kelt minket a nap. Ezért van majdnem minden finn ablakon roló, már megfejtettem ezt a rejtvényt.
Egy végtelen türelemjátéknak tűnt, mire megérkezett az első olyan nap, amikor már plusz 4 fok volt a hőmérséklet. Hihetetlen felszabadult érzés volt, mikor úgy indultam el otthonról, hogy nem kell 2 nadrágot felvennem, és már használhattam az edzőcipőmet a téli bakancs helyett. Mindenkin látható volt, mennyire feléledt a melegedő időjárás hatására, és volt aki már megvette a napszemüvegét erre a szezonra.
Ami teljesen jó döntés volt addig, amíg nem arra érkeztünk haza, hogy egy teljes napon át esett a hó, és úgy fogadott minket az április oroszországi utunkról, hogy nem a napon, hanem a hókotrón legeltethettük szemünket.
Merem ajánlani a finn telet, ha valaki a türelmét szeretné fejleszteni, remek alkalom erre.
De, szerencsére, mint mindennek, ennek az áprilisi télnek is vége lett, és nemsokára élvezhettük a plusz 8 fokot, ami már jócskán túlmutatott minden eddig tapasztalt időjáráson.
Eltelt két hét, rengeteg minden történt áprilisban. Teljesen olyan volt a kis lakásunk, mint egy átjáróház. Flórához, a lakótársamhoz két turnusban is jöttek a látogatók. Én Lahtiba utaztam, ahol pedig összegyűlt a pécsi gyógytornász különítmény 3 otthoni és 3 itteni résztvevővel. Nagyon hiányoztak már a lányok, és elképesztő volt az az érzés, mintha nem is telt volna el 4 hónap, és mintha megint Pécsen lettünk volna, csak egy felújított, menőbb koliban.
Majd Édesanyám látogatott el hozzám, aki egy gyönyörű húsvéti időjárást hozott a kis gurulós bőröndjében. (Ami igazából az enyém.)
Nem is akarta elhinni, hogy eddig nem ilyen idő volt itt. Legszebb húsvétom, ami félig magyarra, félig finnre sikerült, hiszen Anyától nem Túró Rudit kértem, hogy hozzon, hanem húsvéti főtt sonkát és a csodálatos Mozgás ABC című könyvet.... (májustól el kell kezdenem már tanulni az otthoni vizsgákra.) A finn húsvéti szokásokról később írok.
Érdekesség, hogy amikor Tamperéből utaztunk Poriba még mindig lehetett látni hófoltokat a mezőkön, illetve a tavak nagy része még be volt fagyva.
És itt ülök most, barátságos kis szobámban, az ablakkal szembefordított íróasztalomnál, és még én sem tudtam elhinni, hogy rám süt a nap.
Az orromon már megjelentek a szokásos kis szeplők, a bőröm csak úgy szívja be a napfényt, és napi szokássá alakult Flórával a délutáni napozás.
Plusz 15 fok, legalább... Hosszú volt idáig az út, most harsog a természet, minden egyes fa, virág próbálja behozni a "lemaradását", és mire visszatérünk a holnap kezdődő Riga-Tallinn körutunkról, valószínűleg már zöld levélkezdeményekkel dicsekedhetnek a fák.
Csodálatos tavaszt kívánok Nektek!
💓💜💛💚💙
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése