Jöjj Oroszország, vodka világa...

Kedves Olvasók!

Ebben a bejegyzésben a szentpétervári kalandjaimról mesélek Nektek.

Még ott volt a bakancslistámon ez az orosz út, és próbálkoztam saját magam megszervezni. Csatlakozott hozzám Colin barátom is, és mikor keresgéltük az információkat, hogyan is lehet eljutni Szentpétervárra, döbbentünk rá, hogy más út nincs, csakis egy szervezett csoport keretében a vízum miatt.

Annyira belekényelmesedtünk abba, hogy nem kell az útlevelet használni, hogy erről az apróságról szinte meg is feledkeztünk. Oroszország aláírt egy egyességet a környező országokkal, hogy a turisták vízum nélkül kerek 3 napig tartózkodhatnak az ország határain belül, és mindezt akkor hagyják jóvá, ha hajóval érkeznek, illetve szervezet út keretében.

Így találtunk rá az Open Your Russia szervezettre, akik külön diákokra specializálódtak. Az egész rendszerük a bizalomra épül, csak írni kellett egy üzenetet messengeren egy srácnak, aki visszajelez, hogy mindent lefoglalnak, várnak bennünket, csak hozzuk majd a pénzt magunkkal. Ez először kicsit érdekes megoldásnak tűnt, de a tény, hogy ennyire megbíznak a jelentkezőkben eltörölte bennünk a kételyeket. Szerencsére nem kellett csalódnunk!

Helsinkiből indult a Moby névre hallgató hajónk. Amikor elfoglaltuk a négyfős kabinjainkat, megismerkedtünk a szobatársainkkal, akikkel nagyon rövid idő alatt összebarátkoztunk, és rengeteget nevettünk. Ha ezt olvassátok, Adrian és Janosch, tudnotok kell, hogy ti vagytok a legjobb utazótársak! 💓

Másnap reggel első alkalommal vetettem meg a lábam az Európai Unión kívül, és rögtön meg is éreztem, mivel még úgy is majdnem egy háromnegyed órát álltunk sorba az útlevél ellenőrzésnél, hogy a sor elején álltunk konkrétan. Ezután átvilágították a táskáinkat, megszagoltattak minket aranyos kiskutyákkal, és szerencsére nem találtak semmi gyanúsat, pedig izgultam, hogy a kutya kiszagolja a sonkás-sajtos szendvicseimet. 😁

A kijáratnál várt minket a túravezetőnk, Iana, aki rögtön azzal kezdte Oroszország megismertetését, hogy ne igyunk a csapvízből, és ne lepődjünk meg, az oroszok nem olyan kedvesek, mint az európainak. Érdekes kezdés volt, és már akkor éreztem, hogy egy teljesen más világba csöppentem bele.

A hostelünk a belvárosban volt, szinte tökéletes helyen. Jött a következő megálló, a pénzváltás. Meg kell jegyeznem, hogy nem volt olyan egyszerű rubelben gondolkodni, miután már hozzászoktam az eurós rendszerhez.

Majd meglátogattunk egy közeli orosz palacsinta gyors éttermet, ami Finnország után pofátlanul olcsó volt. Mellé kvaszt ittunk, ami kenyérből készült üdítő ital (vagyis a vezetőnk ezt mondta) , kicsit olyan íze volt, mint ez erjedő mustnak.


Miután megtömtük korgó gyomrunkat, ami ezután már nem korgott, nekikezdtünk a városnézésnek. Az  elképesztően széles főút járdáján  hatalmas tömeg hömpölygött, és minden második sarkon utcazenészek szórakoztatták a város lakóit. Elszoktam a tömegtől, a lökdösődéstől az aluljáróban, a kéregető hosszú szoknyás néniktől, a város zajától, az őrülten vezető sofőröktől. Teljesen más dimenzióba léptem bele, ami kísértetiesen hasonlított Budapestre.

Mégis ezeknek  az embereknek a jelenlétében érezni lehetett az életet a levegőben, mind a vidámságot egy énekes mosolyában, amit a zene szeretete váltott ki, mind a fájdalmat a szegény öregasszony üres poharában.

Még arra is maradt idő ebben a roppant tartalmas napban, hogy megtekintsük a Hermitage múzeumot, ami a Palota téren helyezkedik el Szentpétervár belvárosában. A cári időkben ez téli rezidenciaként működött.

Hatalmas múzeumról van szó, 2 óra  nem is volt elég arra, hogy bejárjuk az egészet.
Az egyiptomi korszaktól kezdve a 19. századig minden megtalálható volt, de engem nem is a festmények és szobrok nyűgöztek le teljesen, hanem maga az építészete, a belső terek díszítése.
Egyszerűen hihetetlen gyönyörűen és aprólékosan volt megfestve minden terem. Remélem, a képen látszik is ez.




Sokat beszélgettünk túravezetőnkkel a politikai helyzetről is, ami nagyon hasonló a miénkhez képest. Mesélt arról, hogy Putyin egy külön orosz internethálózatot szeretne létrehozni. Már létezik is  egy saját "orosz facebook", ahol viszont zenét is lehet hallgatni, meg videóklippeket nézni. Elég jól lehet majd manipulálni az adott ország embereit, ha sikerül ezt az elszigetelt hálózatot létrehozni. Érdekes ebbe belegondolni...

Nem csak az internet az, amivel gyönyörűen lehet terelni a nép bárányait, hanem az egyház is. Oroszországban  legelterjedtebb vallás az ortodox, és rengetegen követik és gyakorolják is a mindennapokban. Természetesen, ezzel semmi gond nincsen addig, amíg nem a politika irányítja az egyházi vezetőket. "Sajnos, ez is megfigyelhető itt." - mesélte Iana.

Estefelé beültünk egy tradicionális orosz konyhát üzemeltető étterembe. Finnországhoz képest olcsó volt, pedig a belváros egyik forgalmas helyén étkeztünk. Meglepő volt azt tapasztalni, hogy mindent fordítania kellett Ianának. Nem beszélnek angolul, vagy nem akarnak. A fiatalabb generációra inkább jellemző, hogy rendelkeznek angol tudással, mint nálunk is, de azért az elég érdekes volt, hogy a belvárosban, méghozzá egy turistáktól hemzsegő városban nem lehet egy egyszerű rendelést lebonyolítani angolul. Ez természetesen nem általánosítás, de 80 %-ban ezt tapasztaltam.


Egy gyors pihenés, zuhany, zenehallgatás után, elkezdtünk készülődni arra, hogy felfedezzük  a szentpétervári éjszakát.
Találtunk is egy utcát, ami a "party út" volt, egymás mellett közvetlenül helyezkedtek el a szórakozóhelyek. Azt várna az ember, hogy mindegyikben elég hely lesz, de éppen hogy csak a bárpult befért ide, meg a mosdók.

Az ajtók előtt orosz fiatalok szólongattak le minket, hogy ingyen italért menjünk be. Nekem annyira gyanús volt ez az egész, hiszen az alkohol sosem ingyenes, vagyis nem ott, ahol eddig éltem.
Kipróbáltuk, és tényleg töltöttek nekünk egy ingyen felest.

Nagyon nem voltak szimpatikusak ezek a helyek, és akik be akartak minket vinni, rámenősek és tolakodóak voltak, úgyhogy többel nem próbálkoztunk, hiszen ki tudja, mi történhet.

Hajnali Burger King nem maradhatott el, viszont ezután a fárasztó, de gyönyörű nap után elvonultunk aludni.

Ennyit az első napról, nemsokára jelentkezem! 😇😻