Megígértem, hogy itt leszek az új bejegyzéssel, és szavamat nem szeretném megszegni, így folytatódjon az oroszországi kaland!
Második napunk egy isteni gyümölcsös, pudingos pitével kezdtük, amit a hostelbe hoztak nekünk. 💓
Egy orosz piteboltban készítették ezeket a isteni süteményeket, és ez a hely - nem mellesleg - még étteremként is üzemel.
Majd nekikezdtünk a második városnézős napunknak. Első állomásunk természetesen egy finom, gőzölgő kávé volt, majd bevetettük magunkat a metrózás világába.
Szentpéterváron található a világ legmélyebb metróvonala, ami 86 méter mélyen helyezkedik el, és 1950-ben nyitott meg. Neve szerepel az UNESCO Világörökség listáján is.
Ez teljesen érthető, hiszen majdnem minden megállóban található valami csodálni való.
Puskintól ,az orosz nyelv formálójától, kezdve, a falakat díszítő aprólékos mozaikképekig.
Puskintól ,az orosz nyelv formálójától, kezdve, a falakat díszítő aprólékos mozaikképekig.
Mielőtt lementünk a metróba jegyet kellett váltani, viszont felhívták a figyelmünket, hogy ne keverjük össze a jegyet a visszajáró aprópénzzel, mivel majdnem teljesen ugyanúgy néznek ki. Nehogy pénzt dobjunk a beengedő kapu nyílásába.
Miután megcsodáltuk a metró világát, meglátogattuk a cári nyári rezidenciát, amit I. Péter építettet 2. felesége számára. Katrinnak hívták ezt e hölgyet, és történetük attól válik érdekessé, hogy teljesen más társadalmi rétegből származtak, mégis legyőzve ezt a korlátot, összekötötték életüket. Szerelmének jeléül egy hatalmas, fényűző palotát építtetett Péter, viszont Katrin sajnos meghalt mielőtt a munkálatok befejeződtek volna, így a luxust csak a leszármazottai tudták élvezni.
Röpke egy órás sorban állás után volt szerencsék bejutni, és megtekinteni ezt az aprócska házikót.
Sajnos, a második világháború alatt itt táborozó náci hadsereg teljes mértékben lerombolta ezt a rezidenciát, így ez csupán rekonstrukció, amit most láthattunk.
A képek talán nem adják vissza azt a fényűzést, amit láthattunk, de azt bátran állíthatom, hogy még sosem láttam ekkora luxust, és ez csak egy kis nyári rezidencia volt. Mindenhol aranyozott ajtódíszek, cirádák, indák, tükrök... Az arany bevonat, amit használtak vékonyabb, mint a hajszál.A végén már túl sok volt ezért felüdülés volt az ajándékboltban erre rátalálni. Minden egyes ajándékboltban lehet találkozni Putyinos kitűzővel, babával, képeslappal, ahol éppen egy medvét lovagol meg, pólóval, ahol Trumppal együtt pózolnak , és az áll rajta hogy "Mi nem tudunk egymás nélkül élni."
Ez a teret azért építették, hogy a város centrumaként funkcionáljon. Mikor a kommunizmus ereje elapadt nem bontották le az épületeket, szobrokat, még mindig itt állnak, emlékeztetve nap mint nap az itt lakókat a történelem ezen részére.
Meglátogattuk a Jégkrém templomot. Ezt a nevet csak mi adtuk neki, az eredeti A lehulló vércsepp temploma, vagy a Vérző Megváltó temploma. Itt gyilkolták meg II. Sándor cárt, és édesapja egy templomot építtetett a tiszteletére. Kezdem azt hinni, hogy ezek az orosz uralkodók csak úgy mutatták ki az érzéseiket, hogy valami fényűző, luxus épületet adtak ajándékba.
És mi most ajándékokban sétálgatunk.
Miután megcsodáltuk a metró világát, meglátogattuk a cári nyári rezidenciát, amit I. Péter építettet 2. felesége számára. Katrinnak hívták ezt e hölgyet, és történetük attól válik érdekessé, hogy teljesen más társadalmi rétegből származtak, mégis legyőzve ezt a korlátot, összekötötték életüket. Szerelmének jeléül egy hatalmas, fényűző palotát építtetett Péter, viszont Katrin sajnos meghalt mielőtt a munkálatok befejeződtek volna, így a luxust csak a leszármazottai tudták élvezni.
Röpke egy órás sorban állás után volt szerencsék bejutni, és megtekinteni ezt az aprócska házikót.
Sajnos, a második világháború alatt itt táborozó náci hadsereg teljes mértékben lerombolta ezt a rezidenciát, így ez csupán rekonstrukció, amit most láthattunk.
A képek talán nem adják vissza azt a fényűzést, amit láthattunk, de azt bátran állíthatom, hogy még sosem láttam ekkora luxust, és ez csak egy kis nyári rezidencia volt. Mindenhol aranyozott ajtódíszek, cirádák, indák, tükrök... Az arany bevonat, amit használtak vékonyabb, mint a hajszál.A végén már túl sok volt ezért felüdülés volt az ajándékboltban erre rátalálni. Minden egyes ajándékboltban lehet találkozni Putyinos kitűzővel, babával, képeslappal, ahol éppen egy medvét lovagol meg, pólóval, ahol Trumppal együtt pózolnak , és az áll rajta hogy "Mi nem tudunk egymás nélkül élni."
Visszatértünk a belvárosba, ahol meglátogattuk a szovjet körzetet. És természetesen szorgosan gyakoroltuk a guggolást, mint azt a képen is láthatjátok.
Meglátogattuk a Jégkrém templomot. Ezt a nevet csak mi adtuk neki, az eredeti A lehulló vércsepp temploma, vagy a Vérző Megváltó temploma. Itt gyilkolták meg II. Sándor cárt, és édesapja egy templomot építtetett a tiszteletére. Kezdem azt hinni, hogy ezek az orosz uralkodók csak úgy mutatták ki az érzéseiket, hogy valami fényűző, luxus épületet adtak ajándékba.
És mi most ajándékokban sétálgatunk.
Ellátogattunk a Varázs utcába.
Az utca két oldalán az ereszen egy fekete és egy barna szobor macska ül. A történetük az, hogy szerelmesek egymásba, így ha egy aprópénzzel megcélozzuk az ereszt, és az ott is marad, megtalál minket a szerencse a szerelemben. Illetve egy másik szoboralkotás több parcellára volt felosztva, és meg volt számozva. Háttal állva meg kellett célozni ugyancsak egy érmével, és ahova esett abban a hónapban lesz szerencséje az embernek. Így nekem a július jött ki, és másodszorra eltaláltam a cicát az ereszen. 💓💙💚
Annyi minden történt, hogy nem is fér bele két blogba, a harmadik bejegyzésben mindenre fény derül! 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése