Kalózélet Stockholmban

 


A kevés alvás nem tántorított vissza minket attól, hogy reggel nekiinduljunk Stockholmnak. Egy gyors reggeli ébresztő tusolás után kiözönlött a hajó apraja-nagyja. Délután négyre vissza kellett érni, így nagyon örültem, hogy már felfedeztem ezt a várost, nem kellett sietnem sehova. Élvezhettem a gyönyörű napsütéses időt. J

Besétáltunk a városba, és természetesen valamilyen reggelit kerestünk először, hiszen a kalózok gyomra hamar megkordul. Nem voltak nagy elvárásaink, gyors és olcsó legyen, hiszen Stockholm nem a diákpénztárcára van méretezve. így kikötöttük hajónkat a mekinél természetesen, és megittuk életmentő kávénkat, viszont ezúttal rum nélkül.

Meglátogattuk azt a kilátó pontot, ahol már voltam én is, de akkor még az előttünk elterülő vízfelszín jeges volt. Most szerencsére egy kis színt kapott az arcunk, ha nem is sokat.

Ott ültünk a vízparton, és arról tanácskoztunk, mennyire könnyű és izgalmas életet élünk most. Mi vagyunk az egyike azoknak a  generációknak, akik pillanatnyilag gond nélkül élvezhetik a nyitott országhatárokat fiatalságuk alatt.

 Szüleimnek nem volt ennyi lehetősége utazni, és ezért is mondják mindig, hogy ezeket az alkalmakat meg kell ragadni, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő.

Stockholmban nem csak a föld felszíne felett találhatunk gyönyörű építészeti remekműveket, hiszen pár metrómegálló festményként is megállná a helyét. 

Felszálltunk hát a metróra, és felfedeztük ezeket a művészi, mégis hétköznapi helyeket. 

A képeken láthatjátok, mennyit jelentenek, mekkora változást hoznak a színek. 

Délután kicsit már megfáradva, de nem csüggedve, visszatértünk kalózbázisunkra, és egy csendes pihenő után készülődni kezdtünk a második estére. 

Körülbelül ugyanúgy telt, mint az első, iszogatás, nevetgélés, táncolás. A karaoke est fergetegesre sikerült, egy számmal mi is neveztünk, mégpedig az "it is my life" című örökzölddel. Alig bírtuk kivárni, hogy végre miénk legyen a mikrofon, és mikor végre a színpadon állhattunk, rájöttünk, hogy egy teljesen más számra gondolt a DJ, mint amire mi, így végig próbáltuk követni a szöveget és a dallamot, szóval az egész szám  nagy nevetésbe fulladt. 😁😆😅  Pont akkor értünk félútra, és lehorgonyzott a hajó a kis szigetnél. A hajó legfelső szintjéről elképesztő látványt nyújtott a kivilágított sziget! 

Szóval ez az utazás leginkább a közösségélményről, bulizásról szólt, és fontos megjegyezni, hogy ez volt az első, és valószínűleg az utolsó alkalom is, hogy az Erasmus csoportunk , (majdnem mindenki) együtt utazott valahova. Sokan már április közepén hazamennék, körülbelül a csoportunk fele. Elrepülnek a napok, hetek, hónapok a szemünk előtt. Korai még arra gondolni, mikor kell végleg elhagynunk Finnországot, de lélekben fel kell készülnünk. Legalább is én úgy érzem, annyi minden történik, annyi mindenen megyek keresztül, hogy időt kell hagyni arra, hogy  fel is tudjam dolgozni ezeket a pillanatokat. 

Következő bejegyzéseimben Oroszországba repítelek Titeket!