Nincsenek rá szavak, de azért mégis leírom

Mikor elindultunk még a karácsonyi mézeskalácsoktól teli hassal Finnországba, azt gondoltuk, ez lesz a legnehezebb rész, nekivágni az útnak.

Aztán az erasmusunk utolsó órájában rájöttünk, hogy ez nem így van.

Sokkal sokkal nehezebb és felfoghatatlanabb ez a pillanat, amikor azoktól az emberektől kell búcsúzni, akikkel  minden napot együtt töltöttünk, egy kis családdá formálódtunk, ismerjük egymás rossz szokásait, gyengeségeit, személyes történeteit, illetve, hogy szereti-e a sajtot vagy nem. Egy dolgot nem tudunk, hogy mikor fogjuk egymást újra látni.

"See you soon!" - hangzott el minden nap, amikor elbúcsúztunk a suliban, vagy hazaértünk az éjszakázásból. Ma senki sem tudta ezt ilyen könnyedén kimondani. Mert nincsenek arra szavak, hogy majd egyszer, talán,  lehetséges, hogy összefutunk újra ebben a világban, ebben az életben.

Ma délelőtt költöztünk ki teljesen kis lakásunkból. Mindent belegyömöszöltünk a bőröndjeinkbe, takarítottunk még egy keveset. Teljesen más volt a hangulata a szobának, élettelenné váltak a falak a képek nélkül, az íróasztal a tárgyaim nélkül.

Mindhárman (a 3 magyar lány) 2-2 bőröndöt pakoltunk meg, így a legegyszerűbb megoldás a taxi volt. Természetesen az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy nem pakoltuk ki a hűtőből a maradék tejet, tojást, így mikor már a taxi a ház előtt parkolt, versenyt futottam a kukákig kezemben egy fél bevásárlás tartalmával. 😅 Megmentett minket ez a hirtelen rohanás az érzékeny búcsútól.

Az iskolában még elfogyasztottuk utolsó közös ebédünket, ami véleményem szerint nem is volt olyan finom, mint az eddigiek.

Ott volt a levegőben, hogy ezek, az utolsó óráink itt, és utána visszacsöppenünk itthoni életünkbe újra. Mikor megérkeztünk Poriba, megfogadtam, hogy ki fogom próbálni az egyik játékgépet a közeli bevásárlóközpontba. Mikor volt erre a legmegfelelőbb pillanat, ha nem a búcsúzás előtti pillanat.

Fogalmam sem volt, hogyan is működik ez a játék, mert természetesen finnül volt. Bedobtam 2 eurót, és gyorsan el is vesztettem. Tovább próbálkoztam, és akkor már rájöttünk, hogyan lehet átállítani az automatát angolra. Egyre csak pörögtek előttem a különböző formák, és én meg csak vártam. Egyszer egyre több pénz kezdett el gyűlni a számlámon, és végül én sem akartam elhinni, hogy nyertem 20 eurót! A csúcson kell abbahagyni, és nagy boldogsággal el is költöttem azt a nyereményt finn csokikra és édességkülönlegességekre, amik majd velem utaznak haza.

Délután 4-kor indult  a buszunk az állomásról. Így is megható volt már, hogy elhagyjuk ezt a világot, de az, hogy több tutor is kikísért minket, meg persze a többiek, feltette az egészre a koronát.
Nem mondok új dolgot szerintem azzal, hogy volt pityergés, hatalmas ölelések, ígéretek, hogy meglátogatjuk majd egymást, apró ajándékok osztogatása.

Természetesen belőlem is kiszakadt a sírás, amikor a busz elindult Tampere felé.

Nincsenek rá szavak, és igazán csak az érti meg ezt az érzést, aki átélt hasonló élményt.

Minden ugyanaz maradt, eltekintve ilyen apróságoktól, mint például, Anyáék átrendezték a szobámat, vagy új kávézó nyílt a környéken.
De mégis minden más, és azért mert mi változtunk. Éppen annyit, hogy más szemmel tudjunk ránézni ugyanazokra a helyzetekre.
Magabiztosságot szereztünk azáltal, hogy csúnyán fogalmazva, de életben maradtunk egy idegen országban.
Bebizonyítottuk magunknak, hogy mi mindent meg tudunk élni, mi mindent meg tudunk oldani!?
Egyszerűbbé vált a mindennapokban az életünk az 5 hónap alatt, mert csak magunkra kellett koncentrálni, viszont pont ezért volt nagyon tanulságos, és nem mindig könnyű, hiszen találkoztunk a korlátainkkal, szembesültünk hibáinkkal.

Nem akarok hazudni, voltak nagyon nehéz pillanatok, mélypontok, de pont ennyire csodálatosak is. Az biztos, hogy leromboltam saját falaimat, és próbálom őket NEM felépíteni újra.

Köszönöm ezt a pár hónapot! 💓💙💚

Míra

Utolsó napok

       És eljött ez az utolsó hét is...Próbáljuk felélni az ételkészleteinket, búcsúzkodni az utolsó együtt töltött pillanatokkal, és már tartós tejet vagy nagy wc papírt sem veszünk.

 Mögöttünk majdnem öt intenzív hónap, előttünk a hazatérés ismert, mégis egy csöppet idegen világa. Sokat változtunk ezek alatt a hónapok alatt, és úgy gondolom, majdnem olyan nehéz lesz újra otthon felvenni a fonalat, mint amikor megérkeztünk. Ha nem nehezebb...

      "Mesélj, milyen volt az erasmus?" - úgy gondolom ezt a kérdést nagyon sokszor fogjuk majd hallani az elkövetkezendő hetekben. Hiába mesélek majd, nem fogom tudni átadni azt, amit megtanultam önmagamról, másokról és erről az új életről, amit itt felépítettem. Valami, amit újból el kell majd engedni...

     Ne értsetek félre, már tucatszor elképzeltem a pillanatot, amikor Ferihegyen újra találkozom a családommal. Itt nincs már több dolgom, úgy érzem. Nem élnék itt több ideig.
Viszont becsomagolnám a legjobb barátaimat a kedvenc pillanatainkkal együtt, és mellékelném a fiatalság és önállóság erős érzését. Hihetetlen könnyű, mégis tanulságos életem volt itt.

    Szerencsére megérkezett az instant nyár az utolsó hetekben. Egy teljes hétig 26 fok volt mindennap árnyékban, a természet megbolondult kicsit. Egyik csütörtök este ellátogattunk Ruosnimeibe, ahol a nagy síksággal ellentétben egy sziklás öblöcske található, egy apró, fekete vizű tóval. Fél órányira van biciklivel a szállásunktól.

 

Ezek a fehér buborékok meg alvási lehetőségek. Ki lehet bérelni, persze aranyáron, egy-egy romantikus estére.

Sütött a nap, egy szál topban és rövidnadrágban feküdtünk a sziklákon, az erdő meg majdnem
felrobbant a madaraktól.
 Később megérkeztek a többiek is, és tábortüzet raktunk a sziklák tetején az erdőben összegyűjtött faágakból, majd pillecukrot sütögettünk.  Egyik oldalon ment le a nap este 10:30-kor, a másik oldalon a telihold mutatta meg magát.  Elképesztő varázsa van a finn erdőnek.
Hajnali fél egykor indultunk haza, és még mindig gyönyörű színekben pompázott az ég alja. És sehol a sötétség.

Egy másik délutánon meg ellátogattunk egy közeli tóhoz, ahol még februárban a jeges vízben mártóztunk meg a szauna után. Most meg a jó időre való tekintettel nem lehetett kihagyni a csobbanást. Így gyorsan bikinire vetkőztünk, és belevetettük magunkat, az amúgy nem is hideg, finn tóba. Varázslatos, ahogy fenyőfák veszik körbe a partot.

Nagyon-nagy szerencsénk volt, hogy meg tudtuk tapasztalni a híres finn természetet, még hazautazásunk előtt. 💓💗💙💚
Nem sokára találkozunk otthon!

Vappu, avagy a finn május elseje

Nem is olyan régen volt az a május elseje. Azon kívül, hogy  munkaszüneti nap, és a munka ünnepeként tartják számon, esetleg egy-két majálist tartunk ország szerte, mit is jelent igazán ez a nap? Honnan is származik ez az ünnep, mit jelképez pontosan?


"Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés”(Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel." 
Hmm... ez a szlogen eddig nekem mást jelentett.

A munkások követeléseik érvényre hozatala érdekében több sztrájkot is tartottak, de a mozgalom hamar kifulladt. 

"Egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások.
 Akciójuk sikerrel zárult, ez nagyban inspirálta a munka ünnepének ötletét, illetve a majálisok megszületését. "

Majd később a nemzeti szocialista és munkásmozgalmak hatalma alatt nemzeti ünneppé nőttek ki magát ez a nap. 

A munka ünnepe a világ országaiban

  Május 1. a munka ünnepe

  Május 1-jén mást ünnepelnek

  Május 1. nem ünnep, de a munka ünnepét más napon ünneplik

  Május 1. nem ünnep és más napon sem ünneplik a munka ünnepét

Viszont sok országban nem munka ünnepeként tartják számon ezt a napot. Ezen a térképen láthatjátok, milyen beosztásban szerepelnek az adott országok. 


Igen, jól látszik, hogy Finnország sem a munkának szenteli ezt a napot, hanem inkább a diákoknak.


Ezen a napon (akár fiatal akár idősebb) mindenki, aki gimnáziumot végzett felhúzza fehér matrózsapkáját. Onnan lehet tudni, hogy valaki már az idősebb korosztályhoz tartozik, hogy  már nem fehér, hanem sárga színben pompázik a sapkája.

Poriban mi is  megünnepeltük ezt a szokást. Szerencsére nagyon szép időnk volt, így meg tudtuk ülni a hagyományos piknikezést is. Az egyik szép zöld parkba kitódult SAMK apraja-nagyja, mi is leterítettük pokrócainkat, bekapcsoltuk a zenét, és koccintottunk arra, hogy diákok vagyunk. Tanultunk pár hagyományos ivós dalt, amit nem csak finnül, hanem svédül és észtül is elénekeltünk, mivel ez a szokás hozzájuk is kapcsolódik bizonyos mértékben.
Hoztunk magunkkal ugyan elemózsiát, de volt lehetőség kipróbálni a hagyományos Munkki névre hallgató vappu fánkot, amit csak úgy ingyen osztogattak a parkban.

De miért is gyűlt össze egy kis tömeg ebben a parkban? A tér elején egy medveszobor áll, Pori városának jelképe. Kivonultak saját színes overalljukban a karok diákjai, és a karok diákelnökei is. Egy kis köszöntő után, ami természetesen finnül volt, vezényszóra elkezdték letakarítani a medvét. Ezt mindenki nagy áhítattal nézte, hogyan mossák le a mackót negyed órán keresztül. Tisztának kell lennie, mivel visszaszámlálás után,  este 6-kor,  megkoronázták a saját matróz sapkájával, és csak azután kapott a tömeg is engedélyt a sapkák viselésére.
Majd közösen elénekelték a finn himnuszt és a "Gaudeamus igitur" című ballagási nótát, amit én is büszkén daloltam!

Kezdetét vette ezennel a Vappu előestéje, ami semmi másról sem szól, mint az ivásról, és itt nem narancslére vagy vízre gondolok. A finnek összegyűlnek erdőszéli faházikóikba, vagy csak a városban egy szórakozóhelyen, és nem kímélik a májukat. Saara tutorunk mesélte, hogy ezen az éjszakán nagyon sok baleset szokott történni, mi is figyeljünk magunkra.


Másnap délelőtt elkezdődött a majális a főutcában. Kirakodóvásár, ennivalók, innivalók. Azt mondják, minden tavaszünnep május elsején azzal kezdődik, hogy elered az eső, két éve még a hó is volt. Most sem alakult másképp, esett az eső, de ez senkit sem tántorított vissza. Még nem láttam ennyi embert egy helyen Poriban. Saara mesélte, hogy ez leginkább arról szól,  hogy az ember találkozzon másokkal, megmutassa, hogy igenis él, és ott van, esetleg megkóstolja az ugyan csak hagyományos húsos pitét.

A politikától viszont ez az ünnep sem mentes teljes mértékben. Jobboldali és baloldali pártok is felvonultak transzparensekkel,  és a főtéren felállított színpadon még beszédet is mondtak.

Így zajlott a május elseje Poriban. :)

Következő bejegyzésem lesz talán az utolsó, remélem élveztétek ezt az utat együtt. Nem sokára találkozunk újra!

Pääsiäinen

Lehet, egy kicsit elkéstem ezzel a témával, de mivel úgyis minden évben ünnepeljük, sosem árt tudni, milyen is a finn húsvét, igaz?!

Még karácsonykor azzal leptem meg Édesanyámat, hogy áprilisban szeretettem várom majd Finnországban egy pár napra. Annyira megilletődött ezen az ajándékon, hogy még sírni is elfelejtett a boldogságtól, pedig már előkészítettem a zsebkendőket a repülőjegy mellé.

Mielőtt elmentem volna Anya elé a reptérre, Tamperébe, otthon felállítottam a hagyományos barkafát színes kis tojásokkal az ágakon. Így már húsvéti hangulat várt minket, mire visszatértünk Poriba.
Mit is kér egy jó magyar leány  rég nem látott szüleitől? Természetesen húsvéti főtt sonkát és jó erős tormát. Az utóbbit sajnos elkobozták a reptéren idefelé menet, de a sonkát a mai napig eszem. 😜

A finn húsvét, pääsiäinen, a böjttől való szabadulást jelenti. 

Az első szokás, ami nagyon meglepett, hiszen sokkal inkább hasonlít egy farsangi vagy halloween-i beöltözéshez, mint egy húsvéti szokáshoz.

A gyerekek itt is tojásvadászattal kezdik húsvét reggelét, de először boszorkányruhába csomagolják magukat, és seprűt vesznek a kezekbe. Finnül ez a trulli névre hallgat. Ez a szokás onnan ered, hogy a finnek szerint nagyhéten Isten nem figyel, ezért nem tud megvédeni minket az ártó szellemektől, démonoktól, így ezt boszorkányként teszik meg.


Mivel Finnországban ilyenkor még alig látni a tavaszt, a fák még nem zöldellnek, a virágok pláne még sehol sincsenek, sőt, még a hó is eshet, így a barkaágakat színes tollakkal díszítik a virágok helyett.

Egyik imádott húsvéti finn szokás, a Mämmi. Na, jó. Az előbb füllentettem kicsit. Két fajta ember létezik, aki imádja, és aki ki nem állhatja ezt az édességet.



Ahogy a képen is láthatjátok, így néz ki... igen... Pontosan én is ezt gondoltam, amikor megláttam... De már hozzászoktam ahhoz, hogy a finnek sokszor előbbre helyezik a praktikusságot, és a minimalizmust, mint a fölösleges cicomázást.

Ez, a számomra isteni és megismételhetetlen ízvilágú édesség rozslisztből, rozsmalátából készül. Ezért a kezdeti édeskés ízt hamar felváltja a kesernyés utóíz, ami miatt a legtöbben nem bírnak egy kanállal többet megenni. Az alapanyaghoz tartozik még a melasz, és ezt mind vízzel keverik el. Sokáig főzik, sütik és hűtik, majd tejszínnel vagy vanílliaszósszal tálalják. Itt is érvényes a szabály, hogy a kevesebb néha több. Mivel az egész édesség alapja gabona, elég kevéstől is nagyon gyorsan jóllak az ember. Már húsvét előtt egy héttel minden boltban és cukrászdában megtalálható.
Mindenképpen érdemes kipróbálni, számomra egy teljesen másik univerzumot nyitott meg az édességek világában.


A következő hagyománynak én is csak utánanéztem, hiszen leginkább már csak a kisebb falvakban tartják meg.

Ez pedig a húsvéti zenebona, a pääsiäissoitto. Nekem nagyon megtetszett ez a szokás, így megosztom veletek is.

"Főleg Kelet- és Közép-Finnországban pásztor hangszerekkel zajongtak: furulyával, szarvból készült tülökkel, kolomppal. Régen a nagyhét elején összeszedték, megtisztogatták pásztor hangszereket. Azt a vizet, amelyben a kolompokat mosták, megitatták az állatokkal, hogy mindig hazataláljanak az erdőből. Sok helyen húsvéti zenélést rendeztek, néhány faluban még ma is él ez a hagyomány. Éjfél után körbejárták a falut, és a kürtöket fújva, kolompot rázva fölébresztették az embereket. Aki kijött a házból, azt leöntötték vízzel. Ez kicsit a mi húsvéti locsolkodásunkra hajaz. "

Valahol mindig összeérnek szálaink a finnekkel. 

Legközelebbi bejegyzésemben a finnek május elsejei ünnepségéről olvashattok majd. 

💗💙💚🧡💛🖤

Tallinn

Második napunk estéjén 7-kor szálltunk buszra, hogy folytassuk kalandjainkat Tallinn városában.
A buszunk késett fél órát, ott álltunk a megállóban, és csodák csodájára megajándékozott minket az időjárás egy is nyári záporral. Áprilisban... Lassan nagyon is érzékelhetővé válik az, hogy felborul a természet rendje.

A busz út ugyancsak 4 óra volt visszafelé is, de mint már említettem, mindenünk megvolt az út során. Még ingyenes kávé és tea automata is volt a buszba szerelve. Így egy jó forró kakaót szürcsölgetve hátradőlve a kényelmes ülésben néztem egy jó kis filmet.

Szerencsénkre Tallinnban a taxi, méghozzá a TAXIFY nagyon olcsó. Mindenképpen érdemes használni, főleg hogy ha a hostel fél óra sétára van a busz végállomástól, mint a mi esetünkben is. Hálásak voltunk azért, hogy ilyen kényelmesen érkezhettünk meg az OLD TOWN Hostelba. Hatalmas luxus volt ez számunkra az előzővel ellentétben.

 Konkrétan az óváros kellős közepén volt a szállás, közel mindenhez. Szerencsénk volt a szobabeosztással, csak mi 5-en voltunk együtt. Egy régi épületből alakították át, ami olyan volt kicsit, mint egy labirintus, szűk lépcsőkkel, de saját bárja és közösségi tere volt kanapékkal, könyvekkel, gitárral. A konyha nagyon jól felszerelt, az ebédlő rész is nagyon hangulatos, és minden tiszta volt. Szóval ajánlom figyelmetekbe! Ja, és ingyen kávé jár minden reggel.

Első este semmi másra nem vágytunk, mint egy forró zuhanyra, majd aludni egy jót. Szerencsére nagyon jól összehangolt volt a csapat a reggeli kelést tekintve, nem kellett senkire sem sokat várni, így neki is tudtunk indulni reggel, hogy felfedezzük a várost.

Észtország nagyon fiatal. Először 1917-ben kiáltották ki függetlenségüket, viszont ezt a szerepet nem tudták sokáig megtartani, hiszen 1939-ben, az amúgy semleges Észtország, a szovjet zónába került,  a Molotov-Ribbentropp paktum alapján.

Viszont eljött az ő idejük is, amiről a következő leírást találtam:

"Újonnan alapított politikai mozgalmak töltötték be a hanyatló tekintélyű kommunista párt helyét, köztük a legerősebb, az Észt Nemzeti Front. Az Észt Legfelsőbb Tanács 1988-ban kikiáltotta a nemzeti önrendelkezést, 1989 májusában pedig a Szovjetunión belüli gazdasági önállóságot. 1989. augusztus 23-án, a Molotov-Ribbentrop paktum 50. évfordulóján kétmilliónál is többen vettek részt abban az élőláncban, amely Tallinntól Rigán keresztül egészen Vilniusig húzódott." (wikipédia)

1991. augusztus 20-án nyerték el másodszorra függetlenségüket az észtek, így hasonlóan hozzánk, ők is ünnepnapként tartják számon ezt az időpontot. Érdekesség még, hogy egyszerre léptünk be az Európai Unióba. 

Ennyi elég is volt a történelem órából, térjünk hát vissza a városra. Itt is találtunk egy óvárost, hasonlóan tele turistákkal, a különbség viszont az volt, hogy ez a rész sokkal jobban el volt szigetelve a  modern várostól, nem úgy, mint Rigában.
Magas városfal izolálja el a kis utcácskákat és templomokat, a fal vonalában pedig magas bástyák emlékeztetnek minket arra, hogy valamikor nagyon védett volt ez a hely.

Érdemes ellátogatni a Szent Oláf templomba, aminek 250 csigalépcsőjét leküzdve, és vagy 20 másik turistába ütközve, csodálatos kilátás tárul a látogatók szeme elé. Tériszonyosoknak remek próba ezt a félelmet a hátuk mögött hagyni.

Még egy tipp, ha ellátogatnátok Tallinnba vagy Rigába, érdemes kipróbálni a helyi étteremláncot, aminek neve Lido. Tálcás rendszer, azt válogathatsz össze, amit csak szeretnél, és nagyon finom.

Az idővel hihetetlen szerencsénk volt itt is, de már érezni lehetett azt, hogy északabbra vagyunk. Az ebéd után vettünk egy kis innivalót, és leheveredtünk az egyik parkba. Csak élveztük azt, hogy nem kell rohanni sehova.

Este a srácok elmentek enni valamerre, mi meg Flórával befoglaltuk a konyhát, és összedobtuk a legfinomabb paradicsomos-sajtos tésztát, amit életemben  ettem eddig. Na jó, lehet csak elképesztően éhes voltam. Persze, mint mindenhol itt is zenét hallgattunk vacsorakészítés közben, és pont az Otthon című szám volt soron, amikor az egyik itt dolgozó recepciós bejön, és kérdezi magyarul, hogy mi miért is hallgatunk magyar számokat? Egyáltalán nem számítottunk arra, hogy lesz valaki más magyar is rajtunk kívül,  egy pillanatra nem is értettük mit mond. Aztán persze beszélgetésbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy körülbelül fél éve dolgozik Tallinnban, de hogy Budapesthez képest unalmas.

Sajnos, nem volt annyira meleg, hogy kint üldögélhessünk a parkban este, így a hostelben maradtunk. Találkoztunk egy másik csapattal akik  Hollandiából jöttek, így a mi belgáink megtalálták a közös hangot velük. Persze előkerült a jó öreg UNO és a francia kártya is. 😉

Ez volt az utolsó nagyobb utazásom erasmuszos pályafutásom során, legalábbis erre a félévre vonatkozóan.
 Hálás vagyok, hogy mind a négy égtáj felé utazhattam az elmúlt hónapokban, és remélem, ti is kedvet kaptatok hozzá, hogy felfedezzétek egyszer majd ezeket a vidékeket, városokat.

Egy kicsit örülök, hogy leülhetek a fenekemre, és nem kell semerre sem utaznom a következő pár hétben. Senki sem mondta, hogy a folyamatos utazás nem fárasztó. De mindenképpen jó emlékként maradnak meg ezek a napok is. 💓💗💟

Riga-riga-riga

Ez az április tömve volt utazással, Stockholm, Szentpétervár, Lahti, Riga és Tallinn. 

Tegnap érkeztem meg a legutóbbi körutunkról, ami Rigát és Tallinnt foglalta magába. Már vagy másfél hónappal ezelőtt leszerveztük az egész utazást mindennel együtt, hogy minél olcsóbban jöhessünk ki belőle, hiszen már közeledik az Erasmus mobilitásunk vége, ami a pénztárcánk üresedését is jelenti egyben. 

Április 24-én indultunk neki az útnak, Poriból Helsinkibe tartó buszon döcögtünk egy kellemes 4 órát, mert valaki elfelejtette lecsekkolni, hogy nem rögtön Helsinkibe megy, hanem tesz egy kis kerülőt, és először Turkuba látogat a busz. De nem vette senki se nagyon a szívére, hiszen nem rohantunk sehova.

 Helsinkiből áthajóztunk a tengeren Tallinnba, és a hét legjobb döntése volt, hogy folytattuk utunkat rögtön Rigába. Már benne voltunk az utazás ritmusában.
 Ez még plusz 4 óra volt, viszont ezen a buszon mindenünk megvolt, amire szükségünk lehet ilyen utazás alakalmával. 
Wifi, WC, tölteni is lehetett a telefont, sőt még az előttünk lévő ülések támláján kis kijelzőn vagy 200 film  és zeneszám közül lehetett választani. Máig nem sikerült megfejteni, hogy miért, de a zenestílusok között ott lapult egy Russian Hits mappa is. Leteszteltük, és tényleg megérdemli a külön besorolást. 😁

Megérkeztünk úgy este 11 körül a hostelünkbe, amiről tudni kell, hogy 5 euró/fő/éj volt, és ezzel mindent elmondtam. Nem voltak nagy elvárásaink, fiatalok vagyunk, diákok, kellenek az ilyen tapasztalatok is. És tényleg voltak érdekes pillanatok, de összességében tábori hangulat volt, a különbség az, hogy teljesen idegenekkel egy szobában. Így párnám alatt a pénztárcámmal aludtam egy nagyon jót, csak az volt kicsit kellemetlen, amikor arra keltem, hogy egy kopasz 60 fölötti krapek a sörös üvegeit dobálja be a fémszekrénybe. 






Első napunk Rigában csodálatos volt! Teljesen lenyűgözött, hogy tavasz van, már nem csak rügyeznek a fák, hanem leveleket is bontanak, a madarak szinte felrobbantják a parkokat olyan hangosan csicseregnek. És a virágok!!! Amikor a levegőben érezni a tavaszt 💓💚💙

Bebarangoltuk az óvárost, ami egy elég népszerű jellegzetessége a balti országoknak. Minden városközpontban kell lennie egy ilyen szűk utcácskákkal átszőtt régi épületekből álló negyednek, aminek olyan megnyugtató és felszabadító hangulata van egy melegebb nyár közeli estén.  

Kipróbáltuk a Canal tour-t, ami a belvárost keresztező folyócskán való hajókázást jelentette, majd kimentünk a Daugava névre hallgató folyóra is. Tudom, hogy ezt mondtam Szentpétervárra is, de ez a város  megint csak hasonlít Budapestre. Hihetetlen széles folyóját  5 híd szeli át, és egy nagy sziget helyezkedik el a közepén. 

Nem voltunk felkészülve ruhatárilag, se lelkileg arra, hogy 20-21 fok lesz ebben a városban, hiszen 2 hete Finnországban még hóban bicikliztünk át a városon.  Így el tudjátok képzelni, mennyire lefárasztott minket a meleg és a nap.  A sok séta és városnézés után csak lógattuk a lábunkat a folyóparton, és élveztük a napsütést, és biztosak voltunk abban, hogy úgy leégünk majd, mint a grillcsirkék a sarki gyorskajáldában. 

Délután találkoztunk Adriannal, aki még az oroszországi utunk alkalmával ismertünk meg, és együtt folytattuk a barangolást. Meglátogattuk a városi piacot, ahol elképesztően olcsón epret vettünk, és azt is megtudtuk, hogy Riga népességének több mint 60%-a orosz. Hmm... Eddig azt hittem, hogy a lett nyelv ennyire hasonlít rá, aztán most rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg csak oroszok beszélgettek mellettem. 

Egy gyors zuhany, pihenés a hostelban az este előtt, amit egy kis lett étteremben kezdtünk. Majd átsétáltunk egy bárba, ahol kipróbáltuk a Black Balsam nevű italt, ami számomra nem volt ízletes. Mintha összekeverték volna a legolcsóbb vodkát és a Jägert. Nem álltam messze a megoldástól, mert utána kerestem pontosan miből is készül ez az ital. 

"Rigában, Lettország fővárosában élt és tevékenykedett a 18. században bizonyos Abraham Kunze patikus, aki a hosszú téli esték mélabúját azzal ütötte el, hogy a rendelkezésére álló életelixíreket gyógynövényekkel kevergette, majd az egészet felöntötte jó minőségű vodkával, amiből nem volt hiány arrafelé akkoriban sem. Az elképzelése és a kísérletei nem voltak hamvába holtak, hiszen a vodka remek alapja mindennemű likőrnek és koktélnak, és 1752-ben levédette és piacra dobta a Rigai Fekete Balzsamot (Rīgas Melnais Balzams), 38 évvel megelőzve a mi Unicumunkat. " (nlcafe.hu)

Ha valaki tervezi, hogy megcsinálja a Riga-Tallinn utat, egy tippet osztanék meg a szerencsésekkel. Rigában nem tanácsos csapvizet inni, azt mondják, valamilyen baktérium lappang a csatornákban. Illetve itt olcsóbb az alkohol. Mondjuk Finnországhoz képest majdnem minden olcsóbb. 😁😄

Másnap délelőtt bevásároltunk hűtőmágnesből, és kulcstartókból, majd Adrian ajánlatát szem előtt tartva, ellátogattunk a vonattal 40 percre lévő strandra. 

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a tengerparton fogok  napozni tavasszal. Hatalmas strand terült el előttünk, és egy kis séta és cigánykerekezés után leheveredtünk a homokba, és aludtunk egy jót. 2 nap alatt 2 évszakot ugrottam az évben. A télből a tavaszba, majd a nyárba. 

 A következő bejegyzésemben megismerkedhettek Tallinnal. Addig is kitartást a közeledő vizsgaidőszakhoz minden kedves hallgatótársamnak! 

Szeretet és ölelés